Karácsonyi történetem: Ezüstfehér angyal a petróleumlámpa fényében

Egy parányi, hegyek között megbújó kis faluban, Fedémesen születtem, ahová a madár is csak jó levegőt szívni repült. Az ötvenes évek elején havas hideg tél köszöntött ránk. Mi gyerekek alig vártuk a disznóölést, ami nagy-nagy eseménynek számított minden családban. Jöttek a rokonok, barátok segíteni, majd a nap végén áldomást inni.
Négyesztendős leányka lehettem azon a karácsonyon, amire a mai napig tisztán emlékszem. Az éjféli misét már az esti órákban megtartották, így édesanyám gyorsan az ágyba bújtatott, mondván, túlságosan átfagytam a templomban.

Nehezen aludtam el, mert aznap egész délután hasztalan kerestem édesapámat, eltűnt, mint a kámfor. Reggel arra ébredtem, hogy egy csodálatos karácsonyfa lógott a plafonról. Édesapám hozta a közeli mezőről. Nem lucfenyő volt, hanem boróka, így az illata betöltötte az egész házat. Piros almák, diók, papírangyalkák díszítették, s a tetején ott pompázott egy nagyobb angyalka, hófehér tollszárnyakkal. A többi cérnára fűzött angyalkát időnként meg-meglengette a léghuzat. Azóta sem láttam ilyen szépet.

A szüleim azt mesélték, hogy a Jézuska születésnapján minden jó gyermeket megajándékoz. Nekünk ezt a fát hozta el. Azt is mondták, hogy a templom a háza, de fent az égben van az igazi otthona. Sok éven keresztül úgy figyeltem a Holdat, a Napot, a csillagokat, hogy mindig abban bíztam, egyszer megpillantom a közelükben a kis Jézust is.

Szóval ott pompázott a karácsonyfa a sarokban, s én időnként beszaladtam a szobába, hogy meggyőződjek, nem álom, hanem valóság. Nem győztem betelni a látvánnyal.
Édesanyám ekkor tanította meg azt a versikét, amit a mai napig elsuttogok magamban, ha szép fenyőt látok: „Láttam egy kis karácsonyfát, Tetejébe kisangyalkát, Azt súgta a fülembe,  Legyetek boldogok az Újévben".
Számomra ez a karácsony volt a legemlékezetesebb. Most is látom magam előtt, ahogy a petróleumlámpa megvilágította az ezüstfehér angyalkát és a meglebbenő tollakat.

Én ezt a szépséget, szeretet kaptam négyéves lánykaként azon a havas karácsonyon abban a picike faluban. Az emlék ma is kísér, s ha közelednek az ünnepek, csak azt kívánhatom minden gyermeknek, hogy éljen át ehhez hasonló csodát, amely egy életen át elkísérheti.