Közélet

2016.06.16. 20:10

14 országban jártak, 16 ezer kilométert bicikliztek

Egy esztendeje indult el Budapestről az egri Szabó Ádám Szalag és Illés Adorján, hogy felfedezze a Nagyvilágot.

HEOL

Magyarországot elhagyva idáig 14 országban jártak és több mint 16 ezer kilométert bicikliztek. Bár gyakran találkoznak nehézségekkel és kihívásokkal, lelkesedésük és kitartásuk töretlen. Kalandjaikról blogjukban számolnak be, Ádám legutóbbi bejegyzésének részletét most nálunk is olvashatják.


"A rettenetes nepáli utakat egy csapásra felváltotta egy sima, széles, jól gördülő autóút, amin csodálkoztunk is, mert azért India sem az a hely, ahol annyira jellemzőek lennének a kátyúmentes pályák. Az olykor 50 fokos, poros, izzadtságszagú levegő is kellemesre váltott és a kietlen száraz tájat mindenhol zöldre, élettel telire cserélte A Nagy Művész.

A változást egy rögtönzött megállással ünnepeltük meg, egy buján hívogató legelőszerűségen az útról néhány méterre lefordulva. Amint helyükre kerültek a függőágyak, társaságot kaptunk. Húsz fiatal srác érkezett krikettezni, akikhez még ugyanennyi kis lurkó is csatlakozott. Közvetlenségük nem tolakodó volt, inkább csak kedvesen érdeklődő. Hamarosan a két magyarral kiegészült helyi grund frankó kis csapatot alkotott. Nagyjából egy óra telt el, hogy átléptük a határt, de már egyértelmű volt, hogy ez az India más lesz, mint amit addig láttunk.

(...)
Dardzsilingben 4 napos pihenővel készültünk fel Szikkimre, India legtisztább államára és vele együtt egy újabb himalájai túrára. Kiváltottuk az ingyenes engedélyeket és nekiláttunk a sok ezres szintkülönbségekre feltekerni és levágtatni. Adival már az első napon ismét különváltunk, de tudtam, hamarosan akaratlanul is találkozni fogunk, hisz'' egy úton haladunk. Én Gangtokba tekertem, és ezzel megkezdtem a két hétre engedélyezett szikkimi kalandot. Két nap múlva épp'' a tibetológiai múzeumba baktatva pillantottam meg Mókit a meredek kaptatón, bringája mellett pihenni. Jóleső beszélgetésünk után elküldtem a templomhoz, ahol vendégeskedtem, hogy kéredzkedjen be ő is, majd folytattam a kellemes sétát a múzeum felé.

(...)
A Himaláját, aminek más-más részeihez 3-szor tértünk vissza utunk alatt, a Coronation hídon való átkelésünk helyezte végleg a múlt porosodó polcára. Újra sík utakon gurultak a bringák, ezért a napi megtett távolság is alaposan megnőtt. Biciklivel utazni olyan zseniális dolog, amit szerintem semmi más nem tesz lehetővé. Széles spektrumban látni az embereket, miként fűzi fel életüket az idő láthatatlan láncára, semmihez sem hasonlítható. Tudni, hogy eljuthatunk bárhová, saját képzeletünk függvényében és közben a világ számára megszűnni létezni, a fizikai létben szerezhető legnagyobb szabadság. Végig részesei vagyunk a változásnak, amit intim közelségből látunk, tájak, emberek, nyelvek váltakoznak és velük a szokások is. Észrevenni, ami természetes, mégis rácsodálkozni és örvendeni neki.

Nincstelen gyerekek kacagását a bokrok közül kilesni, amint számukra a világot jelentő falu kútjánál locsolják egymást egy lyukas vödörrel. Vagy halkan letámasztani a bicajt és nesztelenül odalopózni egy út szélén alvó árushoz, majd lefotózni és később megtudni, hogy még sosem készült róla fénykép. Látni a melóst és tudni mit jelent az, amit csinál. Tudni, hogy napi 800 forintnyi rúpiáért töri egy kopott kalapáccsal a követ, aminek halma a munka-terület. Vagy csak megcsodálni miként él és munkálkodik szimbiózisban az ember és a természet. Felfedezni a színek és formák végtelen megnyilvánulását. Ez az, amiért szeretjük, amit csinálunk, ami segít átlendülni olykor a nehézségeken.

Élőhidakon lépdelhettek keresztül

Évekkel ezelőtt hallottam furcsa indiai hidakról és úgy nézegettem róluk a képeket az interneten, mint a gyufaárus kislány az édességgel teli kirakatot. Olyan távolinak és hihetetlennek tűnt a monitoron át a látvány, hogy eszembe sem jutott: egyszer majd én is átsétálhatok rajtuk a zúgó folyó felett. Hegyekre kellett felmászni és dzsungelek mélyére lépdelni ezernyi lépcsőn át, de amikor ott állsz szemtől szemben a természetes, mégis káprázatos valósággal, az olyan, mintha az egész világot a tenyereden tartanád. E hidak úgy illeszkednek e közegbe, mintha ők is kezdetektől fogva itt lennének."

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!