Békebeli játékok és finomságok

A letisztult stílusú nappaliban – melyet csupa antik tárgy díszít –, a karácsonyfa közelében, tetszetős porcelán csészékből finom teát kortyolgatunk.
– Ózdon születtem, majd a családdal három esztendeig Borsodnádasdon laktunk, végül 1951-ben költöztünk Egerbe – idézi fel a gyermekkorát Badacsonyiné Bohus Gabriella idegenvezető. – A Berva – ahogyan akkoriban emlegették: „ötös” – lakótelepen éltünk, a gyermekkori emlékeim nagy része ide kötődik. A síkságból emelkedett ki az öt emeletes házból álló lakótelep, amely erdővel volt övezve. A barátaimmal igen összetartóak voltunk. Gyakran átjártunk egymáshoz, de sokat játszottunk a szabadban is. Átszaladgáltunk az árkon, ugrálóköteleztünk. Csupa olyan játékért rajongtunk, amelyek ma már kevésbé népszerűek.

Mivel nemrég ért véget a karácsony, így a hajdani ünnepi időszakról is szó esik.
– Plafonig érő karácsonyfát díszítettünk a szüleimmel. A most látható díszek részben a gyermekkori karácsonyozásainkból valóak – mondja Gabi, miközben a szépen feldíszített, hatalmas fájukhoz közelít, és a csúcsra mutat. Egy olyan csúcsdíszt pillantunk meg, amely körül angyalok forognak. – Több mint 80 éves ez a dísz, még 1932-ben hozta édesapám Németországból.

Gabi édesapja fordító volt, továbbá ő alapította az Egri Vasas Természetjáró Szakosztályt. Édesanyja a Finomszerelvénygyárban dolgozott, majd könyvtáros lett. Gabiékhoz ünnepek idején is átjártak a barátai. Együtt részesültek karácsonyi örömökben, finomságokban – például igazi tejszínhabos tejes kávéban.
– Sokat társasjátékoztunk, a kedvencem a Marokkó volt. Akaratlanul is olyan játékokat részesítettünk előnyben, amelyek a finom mozgást és a számolást fejlesztik. Ám sokat ország-városoztunk is. Szerettünk minden olyan játékot, amely az ismereteinket gyarapította.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A kis Gabi a fenyővával Beküldött fotó
[/caption]

Noha Gabi egyke, az otthonukban volt, hogy vele együtt 5-6 gyerek is tartózkodott. Akkori barátai közül néhánnyal még ma is jó kapcsolatot ápol.
– Sokat játszottunk a Berva-kőbányában: nem volt veszélyektől mentes, de élveztük, hogy a kövek között mászkálhatunk – emlékezik. – A szüleimmel pedig jártuk az erdőket, sokat túráztunk. Megtanultam, hogyan kell használni a tájolót és a térképet. Édesanyám, édesapám és én együtt jártunk mindenhová. Az egyik legnagyobb élmény számunkra azonban mindig is a téli Bükk volt. Sosem felejtem el, amikor a lábamat újságpapírba csomagolták, s úgy léptem a bakancsba, hogy ne fázzon a lábam. Faszénégető kunyhókban is sokszor aludtunk.

Gabriella az egri pedagógiai főiskola 2. számú gyakorlóiskolájában tanult. Ő volt sokáig az egyetlen gyerek, aki az „ötös” lakótelepről Egerbe járt iskolába.
Teherautóplatóra szállva, később fakaruszon jutott el az iskolába. Nagyon jó tanuló volt, a humán tárgyak voltak az erősségei.
– Sokat olvastam, a zenehallgatás is a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott. Az utóbbi családi program volt: órákig képesek voltunk ülni és komolyzenét hallgatni.

Gabi huncut, ám céltudatos kislány volt, aki sikerrel járt elhatározásaival. Könnyen barátkozott, az életében pedig a mozgás is nagy szerepet játszott. Sokat korcsolyázott, síelt, szánkózott, úszott, lejárt a patakpartra.
– Szülői felügyelet nélkül játszottunk. Nekünk kellett igazságot tennünk, ha hajba kaptunk egymással, a szülők nem szóltak bele a dolgainkba. Más világ volt az még – jelenti ki. – Emlékszem, nyolcévesen 1956-ban beálltam a sorba a boltban lisztért. Szóltam az anyukámnak, hogy megvan a fejadagunk. A mai gyerekek ezt fel sem fogják. Reggelire annak idején két deci tejet, egy kiflit kaptam. Nem volt válogatás.

Gabriella sokszor kényszerült a Bervából a városba gyalogolni.
– Egyedül eléggé kalandos volt a mai felsővárosi áruházak helyén lévő vadregényes almáskerteken át eljutni a városba. Később először én kaptam a környéken kerékpárt, egy Csepelt. Előtte sokszor futottam a busz után.
Végül egy számára nagyon kedves emlék:
– A Simon Menyhért születésének forgatását élőben is láthattam Szilvásváradon. Emlékszem, volt egy szereplő a forgatáson, aki többször futott a vonat után. Meglepődtem, amikor a filmben viszontláttam, hogy mindez ott már csak egyszer történt meg. Ezenfelül Mészáros Ági odajött hozzám, meghúzta a copfomat, hozzáfűzvén: „Szép kislány vagy!”.

Ez mind én voltam egykoron...

Gyermekkor... Erős hívószó. Mindannyiunknak vannak emlékei, hogy honnan indultunk, milyen álmaink voltak, szüleink segítettek, vagy inkább jó szándékkal akadályoztak ezek megvalósításában. Milyen volt, amikor én még kis srác, kislány voltam? Milyen környezetben cseperedtem, kik és milyen körülmények voltak rám nagy hatással, hogy ma ott tartok, ahol. Induló új riportsorozatunkban ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel a környezetünkben élő embereknek. Olvassák figyelmesen, s ha kíváncsiak az életutakra, vagy a magukét is annak tartják, jelezzenek a [email protected] oldalon

Gyermekkor... Erős hívószó. Mindannyiunknak vannak emlékei, hogy honnan indultunk, milyen álmaink voltak, szüleink segítettek, vagy inkább jó szándékkal akadályoztak ezek megvalósításában. Milyen volt, amikor én még kis srác, kislány voltam? Milyen környezetben cseperedtem, kik és milyen körülmények voltak rám nagy hatással, hogy ma ott tartok, ahol. Induló új riportsorozatunkban ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel a környezetünkben élő embereknek. Olvassák figyelmesen, s ha kíváncsiak az életutakra, vagy a magukét is annak tartják, jelezzenek a [email protected] oldalon A kis Gabi a történelmet és a földrajzot kedvelte a leginkább, ezek a tárgyak egész életében végigkísérik FOTÓ: HUSZÁR MÁRK A kis Gabi a fenyővával Beküldött fotó -->