2017.02.21. 16:30
Több tízmilliós veszteséget okozhatnak
Gyérítik a kormoránokat a Közép-Tisza mentén. Idén 300 példány kilövésére van engedély. Az ügy hátterében komoly gazdasági érdekellentét állhat.
A nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo), vagy más néven kormoránok kilövésére azért van szükség, mert a halállományban érzékeny kárt okozhatnak, különösen télen. Amikor csapatokba verődve, akár tíz méter mélyre is lemerülve kutatnak a vermelő helyeken csoportosuló halak után. Ez a madárfaj kontinensünkön őshonos, az Európai Unióban közösségi jelentőségű madárfaj besorolást élvezve védett, de a nemzeti hatáskörben gyérítése engedélyezhető.
– A kormorán kérdés egy nagyon összetett ügy – vázolta kérdésünkre Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) sajtószóvivője. – Ennek egyik központi eleme, hogy Magyarországon a kárókatona állománynak már csak a töredéke van meg – noha őshonos fajnak számít –, ez azt jelenti, hogy körülbelül 2500 fészkelő párról tudunk. Az igazi problémát éppen ezért nem a hazai, hanem a hozzánk telelni érkező európai állomány okozza. Ezek az északi vendégek ilyenkor télen a be nem fagyó vizeket keresik, és az éghajlatváltozásnak is köszönhetően hazánkban szép számmal meg is találják ezeket – tudatta.
Orbán Zoltán elmondása szerint: a kormoránok károkozása kettős. Az egyik gond, hogy olyan madárfajról van szó, ami a víz alatt úszva nagy, akár az egy kilogrammot is meghaladó méretű halakat is képes zsákmányul ejteni. Régen a pákászok vadásztak is a kárókatonákkal, úgy, hogy a nyakukra nyakörvet és pórázt kötöttek. Ázsiában ez még ma is bevett módszer. A másik, talán még jelentősebb probléma pedig az, hogy vadászat közben sok halat megsebeznek, melyek később fertőzések következtében pusztulhatnak el.
[caption id="" align="alignleft" width="650"] Érzékeny károkat okoznak: a kormorán ugyan közösségi jelentőségű madárfaji védelmet élvez, de gyéríthető, csak nem egész évben Beküldött fotó
[/caption]
– A vízi madarakra, így a kormoránokra is jellemző, hogy ha megfelelő élőhelyet találnak, akkor csoportosulnak. A halak pedig szintén csapatokba verődve vészelik át a telet a víz mélyebb részein. Ezért télen különösen érzékeny károkat tudnak okozni rövid idő alatt is – mondta Orbán Zoltán.
A kormorán ugyan közösségi jelentőségű madárfaji védelmet élvez, de gyéríthető.
– Ám nem az év 365 napján, például költési időben nem szabad lőni őket: meghatározott időszakban nem védett területen engedély nélkül is, védett területen pedig engedélyhez kötötten. De van olyan kitétel is, hogy vizes területen tilos ólomsörétet használni. A kormoránok elleni védekezés másik módszere a riasztás, amit akár engedély nélkül is lehet végezni, csak az a lényeg, hogy lakóterülettől távol essen, mert a propán-bután gázzal működtetett ágyú hatalmasat robban – magyarázta.
Magyarországon 400 ezer horgász van
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa azt is kifejtette, hogy az emberek és kormoránok közötti konfliktus hátterében alapvetően komoly gazdasági érdekellentét áll. – Ma Magyarországon megközelítőleg 400 ezer horgász van, s jelentős vízterületeken működnek halgazdaságok is, ennek megfelelően rengeteg embert érint a kormoránok tevékenysége. A helyzet megoldása azonban csak szakmai alapon és – ami a fő nehézséget okozza – nemzetközi együttműködéssel képzelhető el. A még háromezer párt sem számláló hazai fészkelő állomány kiirtása pedig sem nem járható, sem nem lenne megfelelő lépés. Nem lehet nem megemlíteni azt sem, hogy ez a probléma részben az emberi tevékenység miatt is jelentkezik – nyilatkozta a Hírlapnak Orbán Zoltán sajtószóvivő.
Szakmai alapú emberi beavatkozás
– A klímaváltozás és a folyamszabályozás okozza, hogy a vizeink egyre ritkábban és mind rövidebb ideig fagynak be, ráadásul a kormoránok természetes ellenségeit is kiirtották már – magyarázta a befolyásoló emberi tevékenységre hivatkozva Orbán Zoltán, s hozzátette: a kárókatonák állományát így ma már jelentős részben a szakmai alapú emberi beavatkozás tudja szabályozni.