Vagány kislány volt, fiúkkal rúgta a bőrt

Végül felfedezték a benne rejlő kreatív energiákat, ami eljuttatta őt a művészet világába.

Nagyon aktív gyerek voltam, minden apró impulzusra felkaptam a fejem. Az óvodában csak fiú barátaim voltak. Sok csínytevésben vettem részt – meséli D. Szűcs Rita sokoldalú festőművész, tanár. – Egerben nőttem fel, a Rajner Károly utcai játszótér is szerepet játszott az életemben. Sokat bandáztam az unokatestvéremmel és az utcabeli gyerekekkel. Mamáéknál is sok időt töltöttem óvodásként. Fiús kislány voltam, a babázás helyett a foci, a grundjáték volt az, ami lekötött.

Ritát hallgatva az az érzésem, hogy ő egy igazi boldog kislány lehetett. A sejtésem hamarosan beigazolódik.

– Édesanyám felismerte, hogy a lányát, aki egy helyben öt percnél tovább nem tud megmaradni, kreatív, s érdekli a rajzolás. Így hát leültetett, rajzolóeszközöket adott a kezembe, ettől nyugton maradtam – említi mosolyogva.

A lányok az osztályban nehezen viselték, hogy a kis Rita nem átlagos kislány, aki ahelyett, hogy velük játszana, a fiús dolgok iránt érdeklődik.

– Az általános iskolában nem volt felhőtlen a kapcsolatom a velük. Ha a fiúk elhívtak focizni, én inkább azt választottam. Ekkor azonban a lányok megsértődtek. Tinédzserkoromban viszont már mindkét nemmel megtaláltam a közös nevezőt: rengeteget nevettünk, játszottunk, ugrattuk egymást. Ez az időszak meghatározta a sorsomat is: az akkori barátaim-barátnőim máig megmaradtak az életemben, nagyon jó barátságot ápolok velük – részletezi, majd mosolyogva folytatja: – Boldog gyermekkorom volt, a szülőkkel és a barátokkal egyaránt átélt kültéri játékokkal, hógolyócsatákkal. Élménydús időszak volt, a programjaink pedig nagyon jó közösségformálóak voltak. A gyerekekkel segítettük is egymást: átmentünk egymáshoz takarítani például, hogy előbb elkezdhessük a várva várt játékot.

A rosszcsont kislány nemcsak kint, bent is szívesen játszott, például sakkot, marokkót. A Zólyomi utcai játszótéren pedig volt egy öreg fűzfa, amelyre fészket készítettek.

– Kezdetektől tanárnő akartam lenni. Édesanyám rákérdezett, mi leszek, ha nagy leszek, s nekem már akkor is ez volt a válaszom, meg persze az, hogy anyuka.

Így is lett, Rita több diplomával rendelkező, művészeteket oktató tanár, fiús kislányhoz hűen fiús anyuka, aki 13 és egy 18 éves fiú édesanyja.

Gimnazista korától tíz esztendeig dzsúdózott, elmondása szerint ennek a sportnak is köszönheti, hogy leadta az energiáit. A sportágat versenyszerűen űzte: ifjúsági junior, később felnőtt kategóriában is válogatott volt.

– A tanáraimat a végletekig megosztottam: akadt, aki a problémás kislányt látta bennem, ám volt, aki felfedezte a tehetségem, és támogatott. A 8-as iskolában Pintér Józsefné, a történelem- és magyartanárom tett ekképp. Elkezdett szerepeltetni, szavalóversenyekre járatni, így nyíltam meg igazán. A Dobóban az osztályfőnököm, s történelemtanárom, Varga Istvánné vett védőszárnyai alá. Gimnáziumban nem minden tárgyból jeleskedtem. Ám, ha jól kezeltek, sok mindenre képes voltam, szárnyaltam. E tanároknak sokat köszönhetek.

Sokoldalúság, kreatív könyvek

Középiskola után Rita rajzolni tanult, s bár az egri főiskolára földrajz-rajz szakra jelentkezett, végül vizuális kommunikáció nevű tantárgyból diplomázott. Később egyetemi kiegészítést is szerzett hozzá. Az Eventusban kezdte el a tanári pályáját, azután a Harlekin Bábszínház műhelyében is dolgozott, később pedig tervezéses feladatokkal is megbízták. Jelenleg fest és fejlesztőpedagógus az egri Móra Ferenc Általános Tagiskolában. Nagy falfelületek festésévével és mézeskalács-készítéssel is foglalkozik. Írt két könyvet: sólisztgyurmából és kerámiából készített ajándéktárgyakról Összegyúrva címmel, s Édesmézes mézeskalács címmel egy másikat. Ezek megjelenésre várnak.

Már gyermekkorában tudta D. Szűcs Rita, hogy tanár akar lenni, s később felnőttként sikeresen meg is valósította az álmát Fotó: Márkus Attila Rita eleveny kislány volt -->