A két Gárdonyi Géza sajátos egri esete

„A lyceumban különösen a könyvtár ragadá meg figyelmét. Soha nem hittem – úgymond, hogy hazám egyik provincziális városában ily szépen rendezett kincset találjak” – idézte Széchenyi István véleményét Tárkányi Béla kanonok.



A legnagyobb magyar hazafi látogatásának históriája – számos más érdekességen túl – ama kötetben olvasható, amelyet nemrég mutattak be a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban. A biblio­téka munkatársa, Kiss Péter gazdag kutatási anyagot tett közzé Az egri érseki Líceum történetéből című legújabb könyvében. Ezek olyan, kifejezetten a Líceum történetére vonatkozó levéltári forrásokból maradtak fenn, amelyeket korábban senki sem kutatott.

– Eddig egyetlen olyan kötet sem jelent meg a Líceumról, amelyik számba venné az eleve oktatási célra emelt épületben működött összes ilyen jellegű intézményt. Ilyen volt például a felnőttek szőlészeti és kertészeti oktatása, az alsófokú kereskedelmi iskola vagy a jegyzők képzését szolgáló Egri Községi Közigazgatási Tanfolyam. De eddig az épületben rendezett borászati kiállításokkal sem foglalkozott senki – mondta a szerző arra, hogy mi motiválta a kötet elkészítésekor.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Kiss Péter évtizedek óta kutatja, s új ismeretekkel gyarapítja a Líceum történetét Fotó: Szilvás István
[/caption]

A témában való búvárkodás a szerző felsőfokú tanulmányait lezáró szakdolgozattal kezdődött, amiben az Érseki Líceum Múzeumának a történetét írta meg. Az azt követő évtizedekben újabb tanulmányok készültek, amelyek a Főegyházmegyei Könyvtárral, az építész Ybl Miklós líceumi munkásságával, illetve magával az épület történetével foglalkoztak.

A mostani kötet újdonságai közé tartoznak azok az információk is, amelyek például az épületben működő egykori csillagvizsgálóra, nyomdára vonatkoznak. Számos hangverseny és kiállítás is helyet kapott benne: 1812-től öt éven át itt volt látható az első teljesen nyilvános honi festménytárlat. De az is említésre méltó, hogy ebben az épületben volt a bazilika szobrászművésze, Marco Casagrande, illetve az orgonakészítő Ludvig Mooser műhelye. Egy időben pedig a vármegye fegyvertára, de jó néhány egyesület is otthonra talált a falai között. Közismert, hogy itt indult az első magyar nyelvű tanítóképzés, működött benne rajziskola, jogakadémial és fiú felsőkereskedelmi iskola is.

Az oktatási sokszínűség, a település iskolaváros jellege ihlette 1926-ban az Egri Népújság cikkét, melyben megfogalmazták, „mi egriek a Lyceum előtt joggal mondhatjuk: mi vagyunk a magyar Athén.”

A szerző számos érdekes történettel is szolgál. Ilyen az a szomorú eset, amikor 1889-ben „Boróczky János egri kéményseprőlegény … úgy beleszorult egy kéménysípba, hogy nem tudott kiszabadulni és ott fulladt.” Vagy, hogy Csupka bácsi mindennap fölszaladt a csillagdába delet harangozni. De a hajdani diákéletről is szól a fáma, a duhaj ifjak „fel Czifrázva Görcsös Botokkal” cirkálnak és garázdálkodnak. Ballagáskor az intézeti fegyelmet képviselő diáksapka lekerül a fiúk fejéről, ám az alma mater mindenkor kitárt karokkal várja őket. Ott van az a történet, amiről 1916-ban számolt be a helyi sajtó: egy sólyom fészkelte be magát a Líceum tornyába, ahonnan kirepülve vadászta le az galambok legszebb példányait. A tenyésztők végül a kitűnő vadászt, Bakonyi Kálmánt bízták meg a ragadozó lelövésével… E kötetben sikerült tisztázni egy korábbi saját adatot, hogy az 1910-es években miként is tanult a Líceumban egy másik Gárdonyi Géza nevű diák is.

– A kötet messze nem teljes, s talán nem is hibátlan. A közölt adatok viszont egy lépéssel közelebb visznek a Líceum eddigieknél teljesebb és hitelesebb megismeréséhez – jegyezte meg Kiss Péter.

Vörösmarty Mihály tintatartója és az Eger című hősköltemény

Néhány hete annak, hogy az egri könyvtárakkal kapcsolatos kutatásai során Kiss Péter egy újabb érdekességre bukkant. Az eddig is ismert volt, hogy Vörösmarty Mihály egyik tintatartója korábban az Egri Érseki Líceum Múzeumában volt. Az viszont most derült ki, hogy az Zádor György jogtudós révén került ide. Az ajándékozás oka az volt, hogy a költő ezt használta abban az időben, amikor megírta az Eger című hőskölteményt. A szóban forgó tintatartót az 1860-as években a főegyházmegyei könyvtárban őrizték, s innen kerülhetett át azután az 1873-ban megnyílt líceumi múzeumba.