Reggeli Mokka és kacagás

Liptai Claudia már a nyáron bebizonyította: nem az a típus, aki nagy feneket kerít terhességének. Amíg csak tehette, nagy pocakkal is vezette a TV2 reggeli műsorát, amikor pedig lehetősége nyílt rá, azonnal visszatért a képernyőre.

– Nem lett volna jobb még otthon babázni?

– Kedvelem, amit csinálok és az igazat megvallva nehezen is tudnék otthon ülni. Az a néhány óra, amit a picinek az apukájával kell töltenie, nem olyan sok. Amúgy ránk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra: havonta jönnek a sárga csekkek, amiket be kell fizetni.

– Milyen volt a visszatérés, változott valami?

– Nem. A székek ugyanazok, Havas Henrik is hozza a megszokott formáját... Egyébként bármilyen furcsán hangzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott. Két éve együtt szinte minden reggel együtt vagyunk, üde színfoltja lett az életemnek.

– Pedig kezdetben látványosan nem bírták egymást.

– Úgy látszik, egymáshoz csiszolódtunk. A rivalizálás persze még most is tettenérhető. Ha ott van a közelemben, tudom, hogy sohasem lazíthatok. Mindig résen kell lennünk, mert sohasem lehetünk abban biztosak, hogy mikor szól be a másik. De ez nem baj, mert az esetek többségében inspirál, ami jót tesz a műsornak.

– Szemmel láthatóan élvezi, amit csinál, de ha tehetné, min változtatna?

– Egy kicsivel kevesebb politika jobb lenne. Szoktunk arról beszélgetni Henrikkel, hogy több hétköznapi hőst kellene a műsorban bemutatni. Tűzoltót, buszvezetőt, olyan embereket, akik csak teszik a dolgukat magas színvonalon, valamennyiünkért. De olyan vendéggel is szívesen beszélgetnék gyakrabban, mint például Vitray Tamás. Meggyőződésem, hogy az okos és érzékeny gondolatoknak is helye lehet egy reggeli műsorban.

– Az önök heti váltótársai Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő. Nem vetődött még fel, hogy vegyítik a két csapat tagjait?

– Dehogynem, vannak ilyen tervek, de ezek nem állandó párosítások lennének, hanem csak egy-egy alkalommal kavarnánk meg a felállást. Egyelőre azonban korai még erről beszélni, előbb minden kerüljön a helyére, zökkenjünk vissza a napi rutinba, aztán majd beszélhetünk a dologról.

– Árulja el, mit szólt Havas Henrik ahhoz, hogy munkatársként visszakapta önt? Más a viszonyuk a kamerák mögött, mint adásban?

– Annyit elárulhatok, hogy továbbra sem járunk össze. Az pedig, hogy Henrik miként viselkedik velem magánemberként, maradjon az én titkom.