2007.03.20. 06:04

Lali király lovag lett

Először a miniszter órája került hozzá, most kitüntetést is kapott tőle. A rádióból ismert Lali király, vagyis Boros Lajos bevallotta: sokáig azt hitte, a lovagkeresztje csupán átverés.

Dián Tamás

[caption id="" align="alignleft" width="190"] A műsorvezetőt majdnem egyszerre büntették meg és tüntették ki
[/caption]– Az ORTT nemrég 24 milliós büntetéssel sújtotta reggeli rádióműsorukat, többek között a durva nyelvezetet és a „káros szexuális magatartásminták sugallatát” kifogásolva, most pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Nem zavarta ez össze?

– Egyáltalán nem. A két intézmény, vagyis a kitüntetést átadó kulturális tárca és a médiahatóság nincs egy súlycsoportban. Az egyik a kultúra képviseletének kormányzati csúcsát jelenti, míg a másik egy olyan testület, amely pénzbeszedés céljából büntet. Számomra egy percig sem volt kérdéses, melyiket tartsam mérvadónak.

– Mit szólt, amikor értesült az elismeréséről?

– Azt hittem, hogy csak egy átverés. Kellett hozzá tíz nap, amíg kiderült, hogy a megkeresés teljesen hivatalos, nincs mögötte semmilyen beugratás.

– Mit gondol, miért kapott kitüntetést?

– Szeretném hinni, hogy elsősorban a kisebb hírveréssel járó munkáimmal érdemeltem ki. Két kezdeményezésemre vagyok nagyon büszke. Az egyik a Ki a zsidó, mi a zsidó című hangoskönyvem, amivel reményeim szerint ismertebbé tettem a zsidó vallást. A másik, Öröklét nevű projektem még tart, de ezen is már több éve dolgozom. Az a tervem, hogy Magyarországon az összes sírt lefotózzuk, s feltesszük az internetre, a hozzátartozók pedig fényképeket, írásos emlékeket, hangfelvételeket és videókat csatolhatnának az elhunyt virtuális síremlékéhez. A világháló egyfajta esély a halhatatlanságra, s arra, hogy mások tapasztalataiból, élményeiből mi, életben lévők még tanulhassunk.

– Visszatérve a kitüntetésre. Amikor Hiller István átadta önnek a díjat, tüntetően megnézte, mennyi az idő. Miért?

– Mert a mostani órám régebben a miniszteré volt. Akkor vásároltam meg, amikor politikusok óráira lehetett licitálni, s a bevételt a Gyermekétkeztetési Alapítványnak adtuk. Hiller akkor még viszonylag ismeretlen volt, de már tudom, hogy egyesek ebben is összefüggéseket fognak keresni. Az óranézés ziccerét viszont nem tudtam kihagyni.