2007.03.20. 18:34
Végy egy ütésálló kormányszóvivőt
Láttak már olyan bokszmeccset, amikor a vörös sarokbeli versenyzőt már a mérkőzés előtt úgy megsorozzák, hogy kis híján padlót fog? Ne búsuljanak, én sem. Úgy tűnik azonban, a kormányszóvivőknek a küzdelem előtti pofonokra is fel kell készülniük.
Amikor Demcsák Zsuzsa bólintott Gyurcsányéknak arra a kérdésére, vajon vállalná-e a kormányszóvivőséget, valószínűleg nem gondolta, hogy már csak pillanatok vannak hátra a nyugodt életéből. Pedig aki ismeri a magyar viszonyokat (ezen belül is a politika berkeit), az úgy nagyjából száztíz százalékra vehette, hogy kettőt sem kell aludni az első támadásig.
És lőn... Igaz, Demcsák igencsak magas labdát adott, amikor blogjában kisgyermekével kapcsolatban azt írta: "nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez és a legrosszabb szociális helyzetű csoportba kerültünk, mert ott volt üresedés." Bár később kihúzta az ominózus részt, mindez nem túl jó antré egy szociálliberális kormány leendő szóvivőjétől. Ha nem tudta, hogy ebből baj lesz, az a gond, ha tudta, miért csinálta? Netán azzal nem volt tisztában, hogy egy internetes napló nem olyan, mint amit annak idején a fiókokban őrizgettek?
Az első ügyet nyomban követte a másik. Demcsákot akár Lamperth Mónika is felkészíthette volna, hiszen az utóbbit is a férjén keresztül próbálták meg lehetetlen helyzetbe hozni. Kísértetiesen hasonló a módszer a szóvivő esetében is. Egyesek szerint a férje üzleti kapcsolatban állt alvilági alakokkal, pontosabban egy olyan illetővel, aki ellen bünteteljárás folyik.
A Kormányszóvivői Iroda természetesen visszautasítja a vádakat, s tudatosan felépített támadásról beszél. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Annyi viszont teljesen biztos, hogy nem ez volt az utolsó „Demcsák-ügy”. (Ha valóban tudatos akciókról van szó, akkor meg pláne.)
Nem irigylem a kormányzati oldalt. A kommunikációs nehézségek megoldását nem segíti, hogy az energiákat egy – még hivatalba sem lépő – személy védelmére kell fordítani. S persze, azt sem tehetik meg, hogy új embert keresnek. Elvégre ezzel saját személyzeti politikájukról állítanának ki nem túl fényes bizonyítványt, ráadásul azt is elismernék, tényleg van, amikor a farok csóválja a kutyát.
Mivel nem ismerem, fogalmam sincs arról, hogyan is éli meg a történteket maga Demcsák. Az egyik napilapnak mindenesetre korábban azt nyilatkozta, rátermettsége, elhivatottsága, végzettsége alapján esett rá a választás. Nem akarom elkeseríteni, de nálunk egy egész sereg szép tulajdonság se ér semmit, ha hiányzik közülük az ütésállóság.
