Halál két kórház között

A nagypénteki eset tényei nagyjából a követlkezők... Egy 67 éves mindszenti férf rosszul lett, ezért otthonából mentővel a hódmezővásárhelyi kórházba szállították. Ott ellátták, majd – az április 1-jén életbe lépett, új egészségügyi  rendeletnek megfelelően – továbbirányították a húszegynéhány kilométerre lévő szentesi kórházba. A beteget a mentőben egyszer újraélesztették, ám a második alkalommal már nem sikerült, s elhunyt.

Nos, hogy kis a felelős a történtekért, azt majd egy mindenre kiterjedő vizsgálatnak kell eldöntenie. Hogy van felelős (vagy legalábbis kellene lennie), az aligha vitatható. Ha hinni lehet a híreknek, a hódmezővásárhelyi egészségügyi intézmény álláspontja szerint a férfi egyértelműen megmenthető lett volna, ha nem küldik tovább.

 Bevallom őszintén, ezt az utóbbi kijelentést nem igazán értem. Mert ha én orvos vagyok, s tudom (esetleg csak valószínűsítem), hogy a  páciensem halálát jelent(het)i az utaztatás, akkor sem rakatom be a mentőbe, ha személyesen maga Molnár Lajos és Horváth Ágnes ad erre utasítást. Az orvosi eskü ugyanis megannyi dolognál előbbre való.

Ahogy az ebben az országban megszokott, az esetből némelyek rögtön tőkét próbálnak kovácsolni. Noha még szinte semmit sem tudunk a körülményekről (ráadásul itt komoly szakmai kérdésekről van szó), Hódmezővásárhely fideszes polgármestere máris „a kormány egészségügyi reformjának első áldozatáról” beszél. Emellett közölte, hogy az ügyészséghez fordul, s kéri a haláleset kivizsgálását.

Jómagam több mint ízléstelennek tartanám, ha ezt a tragédiát bárki is (legyen szó a reform mellett elkötelezettektől vagy az azt ellenzőkről) politikai célokra használná fel. Minden kétséget kizáróan tisztázni kell, van-e összefüggés az új rendelet és a férfi halála között. Ha nincs, azt is ki kell mondani, ha van, azonnal meg kell változtatni a jogszabályt. Csúsztatásra, manipulációra éppen úgy nincs szükség, mint a mundér bármi áron való megvédésére.