HEOL

– A postagalambbal való foglakozáshoz rettentő nagy szeretet és kitartás kell. Elég nagy pénzben van. Ha galambszeretet, állatszeretet nincs, akkor ne is fogjunk hozzá – foglalja össze gyerekkora óta tartó szenvedélyének lényegét a most 65 éves andornaktályai tenyésztő, Kovács László.

A házi kedvencek szeretete általános iskolás korában kezdődött, tudjuk meg a nyugdíjas mozdonyvezetőtől. Hétévesen elkapta a sárgaságot. Csak a galamb melle húsát ehette meg, így fogtak hozzá a tenyésztéséhez.

– Egy idő után már csak postagalambjaim voltak. Ötven éve ennek. Volt azért egy hoszabb szünet is: 1969-től 1997-ig. Azért, mert a munkámmal nem volt összeegyeztethető. Választani kellett: vagy a munka, vagy a galambászat. Mozdonyvezető voltam ugyanis – ad magyarázatot a 28 évnyi kihagyásra Laci bácsi.

  A lehetséges utód, Farkas Milán galambot röptet nagy gondossággal. A kisfiú Kovács Laci bácsitól lesi el a tenyésztési titkokat. Fotó: Lénárt Márton

A postagalambok tenyésztésében 1969-ben már élversenyző volt, még a nagy kerületben, amihez Miskolctól Hatvanig minden ide tartozott. Azóta már részekre osztották a kerületet. A verseny arról szól, hogy kinek a galambja ér hamarabb vissza. A madarakat mechanikusan felgyűrűzték, így jelölték. Ma már az elektromos rögzítés, a chipes rendszer járja, amit Laci nácsi nem tudott megszokni.

– Versenyzek még, de hagyományos módozatban. Nem érdemes a chipet rátenni, mert sok galamb elveszik. A rádióhullámos rendszerek bezavarnak – mondja az andornaktályai születésű férfi, akinek további tervei is vannak: az első osztályba feljutott egri focicsapat hazai mérkőzésein – meccs előtt – két fehér galambot szeretne elengedni. Persze már nem ő, hanem egy 13 éves fiatalember, Farkas Milán. A fiú rendszeresen segít neki, takarítja a dúcot. Ő lehetséges utód, mert láthatóan megvan hozzá a kitartása.