Közélet

2017.02.12. 11:30

Ausztria császárnéja akart lenni

Nagy Szilviát, az egri Gárdonyi Géza Színház színművészét kértük meg ezúttal, hogy meséljen nekünk arról, milyen volt kislányként.

Verebélyi Márta

– Szeghalmon születtem, Békéscsabán nőttem fel. A szüleim tanárok voltak. Egy húgom van, Nagy Barbara, aki szintén a Gárdonyi Géza Színházban dolgozik – vág bele gyermekkorának történetébe a színésznő. – Sok időt töltöttem a nagyszüleimnél Csökmőn, a szomszédfaluban. Ötéves koromig menyasszony akartam lenni, aztán Ausztria császárnője – köszönhetően a Sisi-filmeknek. Megvetettem az összes Sisi-könyvet, a szüleim abból kellett olvassanak nekem.

Szilvia sokat énekelt, szavalt az általános iskolában. Anyukája magyartanár volt, aki tevékenységével is hatással volt a kislányra.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Szilvia kissé rosszcsont, ám nagyon szorgalmas kislány volt: kitűnő tanuló, s több művészeti ág iránt érdeklődött
[/caption]

– Az első „színházi szereplésem” még az óvodás koromban volt. A só című népmesében én játszottam a legkisebb királylányt. Még a legjobb barátnőmmel is összevesztünk, mert ő is ezt a szerepet akarta..., meg talán a királyfi miatt! – emlékszik.

Az általános iskolai magyartanára második osztályban szavalóversenyre küldte az osztály jobb tanulóit. A kis Szilvi nyerte meg az iskolai versenyt.

– Az édesanyám segített nekem készülni a városi, majd a megyei megmérettetésre, erősen szörnyülködött a versmondásomon ugyanis – mondja mosolyogva. – Egy év múlva már népdaléneklési versenyeken is részt vettem. Pedig sokáig azt mondták, nincs semmi hangom, hallásom, nem vagyok muzikális. Egyszer a napközis foglalkozások alatt többen készültek az iskolai népdaléneklési versenyre, míg nekünk, többieknek meg a házi feladat jutott. Vágyakozva figyeltem őket, valami motoszkált bennem. A tanárnő észrevette, és megkérdezte, hogy szeretnék-e csatlakozni. Azonnal igent mondtam. A Tavaszi szél vizet áraszt című dalt énekeltem, s végül is első helyezést értem el – idézi fel Szilvia.

– Nagyon szerettem kicsiként barbizni, építőjátékokkal játszani. A barátaimmal és a húgommal sokat voltunk a szabadban is. Sok csínytevést elkövettünk, például volt olyan is, hogy beszakadt alattunk a disznóól teteje. Négyévesen sokszor meg is szöktem otthonról, ilyenkor fél napokat távol voltam, és általában háztetőkön találtak rám. Egy nagy konténerkukába is belemásztunk az említett legjobb barátnőmmel. Én kimásztam kis idő elteltével, de a barátnőmet bent felejtettem... Fél napot töltött bent, mire megtalálták. A húgommal sokat verekedtem. Sokat és szívesen voltunk a földeken is, ha munka volt. Egyszer közben azt játszottam, hogy operaénekesnő vagyok, és kegyetlenül áriáztam a határban. A falusi szomszédgyerekek meg előjöttek, és földgörönggyel dobáltak meg, hogy hagyjam abba!

Szilvia vasárnaponként könyvtárban is szívesen tartózkodott a szüleivel. A művészet minden ága közel állt hozzá: zeneiskolába járt, néptáncolni, balettozni és mazsorettezni is tanult. A mazsorettcsoportban ő volt a főmazsorett, aki a szerepléseken elöl állt.

– Imádtam a magassarkú cipőket. Elhordtam nagymamám színházi cipőit, magassarkú csizmáit. Ezekben csoszogtam otthon, a boltba, a malacokhoz és a tyúkokhoz. Az utcán úgy kellett lekönyörögni a magassarkút rólam. És a fekete, kopogós csillogó lakkcipő volt minden hisztim fő tárgya – meséli viccesen, s hozzáteszi, egyébként sosem volt rá jellemző a hisztis viselkedés.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Zeneiskolába járt, néptáncolni, balettozni és mazsorettezni is tanult Fotó: Huszár Márk
[/caption]

Igen problémás tinédzser volt Szilvia, a szülei egyszer egy évnyi szobafogságra ítélték: nem mehetett sehová, nem találkozhatott a barátaival, csak iskolába járt és otthon volt. Ebből aztán mindössze 4-5 hónap lett, mert a helyi színjátszó csoportban felajánlottak neki egy szerepet, ami hallatán a szülei megenyhültek, és feloldották a büntetést. Így indult lányuk karrierje...
Keret: Középiskolában kezdte a színészetet, a Zeneakadémián végzett
Tizenöt évesen a Csabai Színistúdióval bemutatták a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem és az Ágacska című darabokat. Az utóbbiban címszerepet játszott, a Nemzeti Színházban is bemutatták. Tizenhét évesen kezdett énekelni, hangfaja koloratúr szoprán. A Zeneakadémia előtt német szakra is járt rövid ideig, s megnyert egy országos énekversenyt: egyenes út vezetett a Zeneakadámia felé. Testvére, Barbara hat éve dolgozik az egri színházban.

Szilvia sokszor meglátogatta őt, nagyon szerette a várost. Mivel énekművészként végzett, Blaskó Balázs színházigazgató számára is lehetőséget ajánlott. Így lett belőle is egri színésznő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!