Kis híján lemaradt élete nagy lehetőségéről a hatvani újonc tűzoltó

Szeifert Gergőben régóta érlelődött, hogy a tűzoltóság állományába lépjen, és kis híján le is csúszott a kiképzésről. Gergő az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végzett rekreáció és egészségfejlesztés szakon és több évig dolgozott irodán, 26 évesen döntött úgy, hogy tűzoltó lesz.

– Nehéz válaszolni arra, hogy miért is választottam ezt a szakmát, szerintem emberi beállítottság, érzem, hogy szeretnék másoknak segíteni, hivatásomnak érzem– felelte arra a kérdésünkre, hogy miért is lett tűzoltó. 

De elmondta azt is, hogy a munkahelyváltás is fontos szempont volt a választásában, hiszen irodán dolgozott és ki akart szabadulni a négy fal közül. 

– Úgy gondoltam a megpróbálom tűzoltóságot, úgy éreztem ebben örömömet lelném. A főiskolai évek alatt vízimentősködtem és már ekkor is tetszett, hogy tudok segíteni másoknak. Ezek inspiráltak arra, hogy ezt a hivatást válasszam – fogalmazott.

Eleinte úgy tűnt, hogy lemarad élete nagy lehetőségéről. 

– Beadtam jelentkezést, de pont lecsúsztam a beiskolázásról, már el is könyveltem, hogy nem sikerül bejutni. Azonban egyszercsak csörgött a telefonom és közölték, hogy van még szabad hely, és ha fenntartom a jelentkezését akkor várnak . Minden vizsgálaton túlestem, így szeptemberen meg is kezdhettem az iskolát és vele a kiképzést – mesélte.

Két hete állt munkába, de már több riasztása is volt.

– Már az első napon vonulnunk kellett. Egy riasztás sose jó dolog, de zöldfülüként nagyon izgalmas volt, és tetszett is. Vártam már, hogy átessek a tűzkeresztségen. Minél több riasztáson vagyunk túl, annál jobban belejövünk a dolgokba, úgy érzem, hogy ez idő alatt is sokat tanultam a kollégáktól, és vonulásról vonulásra egyre jobbak leszünk frissen kinevezett társaimmal együtt – számolt be élményeiről.

– Aki érzi magában, hogy segíteni szeretne másokon, nem is választhatna jobb szakmát, és persze a kihívásoktól sem szabad megijedni annak, aki erre a pályára jön – vallja Szeifert Gergő.