Lőrinci hagyományai inspirálták Dallos Marinkát művészetében

Dallos Marinka – Kepes György mellett – a város talán máig leghíresebb szülötte. Csakhogy, míg Kepest, a később világszerte elismert festőt, tervezőt és képzőművészeti írót „legfeljebb” annyi köti a településhez, hogy 1906-ban Selypen látta meg a napvilágot, ám kisgyermek volt, amikor elköltöztek, addig Dallos Marinka, aki 1929-ben helyben született, itt is cseperedett fel. Felnőttként távozott Itáliába. Naiv festőként alkotásait szülőhelye hagyományai inspirálták, egészen az 1992-ben bekövetkezett haláláig.

Dénes Mirjam, az ugyancsak lőrinci származású művészettörténész az egyik tanulmányában írja: „Nála a Capitolium lábánál is lőrinci menyecskék hűsölnek a szökőkútnál. Képei élénk színviláguk és nem mindennapi tematikájuk miatt nagy népszerűségnek örvendtek Olaszországban, sok munkáját még életében megvásárolták. Irodalmi munkássága is figyelemre méltó, hiszen férjével (Gianni Toti költő, 1924–2007 – a szerk.) Petőfi, Ady, Radnóti, Nemes-Nagy verseit fordították olasz nyelvre. Itália fővárosában élénk társasági életet éltek, legjobb barátaik közé tartozott a világhírű rendező, Federico Fellini is.”

A nagyon idősek még élénken emlékeznek Dallos Marinkára, akit az „úrhatnám” Marinka helyett Manciként emlegetnek ma is. A napokban egy közösségi oldalon publikált bejegyzésemre egy Nógrád megyébe elszármazott lőrinci asszony reagált: „A Bem utcában van egy cifra cseréptetős ház, ott élt Dallos Margit (Kaszás Illésné) varrónő; a fia itt él. Kérdeztem tőle Marinkáról. Ő mondta, hogy édesanyjának az unokatestvére volt. Amikor Lőrincibe látogatott Marinka, ebben a házban is megfordult”.

Marinka Lőrinci várossá válásának évében hunyt el. Halála után e sorok szerzője levelet váltott a férjével, aki azt írta: felesége tervezte, hogy visszalátogat szülőhelyére, ám erre a betegsége után nem kerülhetett sor. Gianni Toti feltette a kérdést: Marinkának miért nem nyílt kiállítása volt lakóhelyén, hiszen mindig is ezt szerette volna...? A művésznő halála után felvetődött, Lőrinciben társaság alakul szellemi hagyatéka ápolására, ám ebből akkor semmi nem lett.