Egerben meghitt családi fészket alakított ki a korábban vándorló Tóth Edmond

Sosem volt saját lakásuk, megismerkedésük óta albérletben élnek, egyik városból a másikba vándoroltak. Az első gyermek születéséig fát sem díszítettek, a szentestét rendszerint a szülőknél töltötték. Ahogy azonban gyarapodott a család, úgy mutatkozott egyre inkább igény arra, hogy közösen, az aktuális otthonukban éljék meg az ünnep meghitt pillanatait.

– Mindig távol éltünk a szülőktől, az életmódunkból adódóan csak a karácsonyi időszak és a nyári szünet kínált lehetőséget a velük való találkozásra – magyarázza Tóth Edmond. – Ezért az év ezen időszakaiban sosem mulasztottuk el a látogatást, mint ahogy idén sem tesszük. Mivel mi világ életünkben vándoroltunk, az vált szokássá, hogy mi megyünk a rokonsághoz. Egy pár éve azonban a szentestét már itthon töltjük.

A Tóth család közös életének egy meghatározó szakaszát Spanyolországban, javarészt Vigó városában töltötte. Edmond jobbátlövőként hat és fél évet kézilabdázott az Ibériai-félszigeten, az első, szülők nélküli közös karácsony is ehhez az időszakhoz köthető.

– Akkor előre elterveztük, hogy nem jövünk haza, mert már a várandósság végén jártam, s nem akartunk nagy utazást, hosszú repülőutat felvállalni – fogalmazott Szilvia. – Második gyermekünk, Zóra első karácsonya volt, ahol az itthoni hagyományoknak megfelelően igyekeztünk teljessé tenni az ünnepet. Az egyik legszembetűnőbb, hogy a spanyolok élő fenyőket nem tartanak a házakban. Mi azonban egy kertészetben vásároltunk egy méretes fát, amit Edmond csapattársai segítettek felcipelni a házba.

Emlékszem, óriási földlabdával érkezett, le is kellett vágni belőle, hogy beférjen a szobába. A másik, hogy a spanyol emberek elmennek ugyan templomba és sok helyen visszaköszön a betlehem, de náluk január 6., vízkereszt az igazi ünnep. Ekkor jönnek a háromkirályok, akik ajándékokat hoznak. Jelmezes felvonulásokat tartanak az utcákon, cukrokat dobálnak az embereknek, a rossz gyerekek pedig szenet kapnak. Egy ilyen során véletlenül egy forgatócsoporttal is összetalálkoztunk, melynek tagjai rögtön kinézték maguknak a kis biciklivel tekerő Rajmi fiunkat és megkérdezték, hogy a háromkirályoktól kapta-e a kétkerekűt? Mire ő értetlenül állt a kérdés előtt, hiszen nálunk a Jézuska hozza az ajándékokat.

A Jézuska misztikumára hosszú ideig gondosan ügyeltek a szülők, két éve azonban már a legkisebb gyermek, a 12 éves Netti is tudja, hogy hogyan érkeznek az ajándékok.

– A gyerekek évről évre írták a listát, amit máig őrzünk, hogy milyen ajándékokat szeretnének a Jézuskától – folytatta Szilvia. – Egészen különleges, amikor a picik rácsodálkoznak a karácsonyfa alá rejtett meglepetésekre, amelyek a listájukon is szerepeltek. Zórának például Hófehérke volt a kedvence, s amikor a mesefigura háza jelent meg a fa alatt, az az arckifejezés egyszerűen leírhatatlan. Most már a legkisebb gyerek is tudja, hogy nem a Jézuskától érkeznek az ajándékok, miután az iskolában minden lelepleződött.

Egerben NB I.-es edzővé vált Tóth Edmond, és a gyerekek is felcseperedtek. Nem titkolják, nagyon szeretnek a városban élni.

– A negyedik karácsonyunkat töltjük Egerben, reméljük, hogy még nagyon sok szép év vár ránk a hevesi megyeszékhelyen – folytatta a tréner. – A család minden tagja kiveszi a részét az ünnepi készülődésből. De­cember 24-én díszítjük a fát, de a lakás már korábban ünnepi hangulatba öltözik. Közösen készítjük el a vacsorát, Rajmi jól főz, Zóri és Netti ügyesen süt, Szilvi pedig mindent felügyel. Az ajándékozást is úgy beszéltük meg, hogy saját kezűleg készítünk valamit a másiknak. Feleslegesnek tartom a nagy ajándékokat, hiszen év közben mindent megveszünk, aminek szükségét látjuk. Ezenkívül inkább élményeket adunk a gyerekeknek: mozijegy, koncertjegy stb. Hatan ülünk a fa köré, hiszen Luna, a berni pásztorkutyusunk is családtagnak számít.

Arra a kérdésre, hogy pontosan mi kerül az ünnepi asztalra így válaszolt a feleség: – Nálunk nincs hagyományos menü – osztotta meg Szilvia. – Tavaly sertésszűzérmét fogyasztottunk, ami annyira elnyerte a tetszésünket, hogy idén is az lesz. Még a spanyol időszakból hoztuk magunkkal, hogy előételezünk, a levesre mi kevesebb figyelmet fordítunk. A halételekhez sem ragaszkodunk, hiszen folyamatosan fogyasztunk halat, az év minden időszakában igyekszünk egészséges ételekkel táplálkozni. Magunknak sütjük a mézeskalácsot, és elkészítjük a szaloncukrot, ami a fa alá kerül.

De vajon a kézilabda mennyire téma az ünnepi forgatagban? – Annyira az életünk része a kézilabda, hogy nem tudjuk csak úgy félre tenni – jelentette ki Edmond. – Hozzáteszem, ez egyáltalán nem jelent problémát. Bárhová megyünk, bárkivel beszélünk, téma a sportág, minden barátunk kézilabdás. A család is érdeklődik, teljesen bele ivódott a mindennapokba. Az ünnep akkor teljes, ha mindenki boldog. Márpedig bennünket ez a sportág is boldoggá tesz.