Az Eger SE 17 éves válogatottja bővelkedik az ajánlatokban

– Első felnőtt idényét milyennek értékeli? Fél év távlatából jó döntésnek bizonyult, hogy nyáron az Eger SE-hez írt alá?
– Azt, hogy kiléptem az akadémiai környezetből és megmérettem magam a felnőttek között, azt nem bántam meg – válaszolta Nagy-Kolozsvári Dániel. – Habár abban az időszakban, amikor edzeni sem tudtunk, támadtak kétségeim. Összességében abban reménykedtem, hogy az NB III. erőssége éppen az a szint, ahol alapember lehetek egy jó csapatban és ez a várakozásom teljesült. Akkor van egy játékos jó helyen, ha kezdőként számolnak vele, vagy – és még inkább – meghatározó szereplője a csapatnak. Ilyen értelemben túl korán túl magas osztályba igazolni és ott csak epizódszerepeket kapni nem annyira segíti a fejlődést.

– A négy rúgott gól mellett gólpasszokban is jeleskedett. Melyik találat maradt meg legjobban, vagy melyik gólpasszra emlékszik leginkább szívesen?
– Talán a Tállya elleni két meccsre emlékszem vissza legszívesebben. Mindkét mérkőzés nagyon kiélezett volt és csak a helyzetek kihasználásában megmutatkozott kis plusz döntött a javunkra. Ezekben a  momentumokban sikerült aktív részt vállalnom. Az borsodiakkal szembeni őszi idénynyitón rúgtam életem első NB III-as gólját, ami egyben győzelmet jelentett. A szezon elején jól megindultam a rúgott gólok tekintetében, de aztán sajnos kicsit megtorpant a folyamat. Összességében több kapufát rúgtam, mint gólt, ami azért nem annyira pozitív. Viszont akadt legalább 10 gólpasszom, amire tényleg büszke vagyok. Kár, hogy ezeket nem jegyzik úgy, mint például a jégkorongnál az asszisztokat.

– Melyik poszton szerepelne, ha önön múlna a döntés?
– Ez érdekes kérdés, mert a Vasasban és a korosztályos válogatottban is éveken át védekező középpályást játszottam, pedig nem a védekezés és nem a sok futás az erősségem. De legalább fejlődtem ezekben a képességekben is. A rúgótechnikám és a helyzetfelismerő képességem jelenti a két igazi erősségemet, ezeket pedig talán támadó középpályásként, vagy úgy nevezett árnyék ékként tudnám  leginkább kamatoztatni.

– Csapatszinten mire lett volna szükség az eredményesebb idényhez?
– Hát igen, sok minden akadályozta az eredményességünket. Szerintem ezek lehettek a legfontosabb tényezők: kulcsjátékosok hosszabb távú kiesése (Valkay Ricsi, Olasz Dénes, Fejes Jani, Pál Szabi, Vajda Ákos, Farkas Krisztián), illetve az edzések elmaradása és érzésem szerint nem mindig megfelelő színvonala. Illetve maga a játékosállomány összetétele olyan értelemben, hogy kevés igazi csatárral rendelkezünk. A csapat legfiatalabb tagjaként kicsit félve merem még hozzátenni, hogy van olyan érzésem is, hogy kaphattunk volna sokkal konkrétabb taktikai utasításokat is egy-egy meccs kapcsán.

– Az ősz 20 meccse alatt három edzővel dolgoztak, néhány hétig albérleti edzésekkel és kusza viszonyokkal. Hogy élte meg a bizonytalanságokkal terhelt időszakot?
– Bizony nehezen. Előfordult, hogy apukámék szabadidős teremfocijában vettem részt, hogy legalább labdát lássak… Viszont mostanra legalább rendeződtek a viszonyok és újra komoly edzésmunkát  végezhetünk. Ennek a hiányára a továbbiakban már nem hivatkozhatunk.

– Elképzelhető a téli klubváltás, vagy várhatóan tavasszal is Egerben futballozik, azaz van-e érdeklődés, sikerült-e felhívni magára a figyelmet?
– Arra nem panaszkodhatok, hogy ne lennék szem előtt, három NB II-es klub is megkeresett. Ezen ajánlatok közül egyet úgy fogadok el, hogy januárban előszerződést kötök velük, mely szerint nyártól kezdődően igazolok át. Vagyis tavasszal még Egerben szerepelek. Teszem ezt azért is, mert ezt ígértem meg Harmati Péternek, amikor idejöttem és azért is, mert szerintem ez a saját érdekem is. Itt számítanak rám, stabil alapembernek érzem magam, míg az NB II-ben egyelőre még csak a jövő reménysége lennék, magyarul: kiegészítő játékos.

– A sárga lapok számában az első helyen áll a csapaton belül? Ez milyen okokra vezethető vissza?
– Lehet, hogy a nagy akarás néha kicsit túlzott vehemenciával párosult. Ezen a téren mindenképpen szeretnék változtatni, vagyis „hidegebb fejjel” játszani.

– Tavasszal milyen Egert látna viszont a pályán?
– Abban reménykedem, hogy az edzések magasabb színvonala jelentősen javítja majd a csapat teljesítményét. Megjelenhet ez a labdabiztonságban, a kondíciónkban, de még a kevesebb sérülésben is. Továbbá örülnék annak is, ha sikerülne egy-két csatárt igazolni. Most úgy látom, az sem lesz már probléma, hogy ne látnának el bennünket megfelelő taktikai elemekkel. Szóval úgy vélem, jóval eredményesebb tavaszi időszak vár ránk.