Ez gázt ad, de amaz fékez

Nagyon úgy tűnik, hiába a nagy fogadkozás, hiába a konvergenciaprogram és a koalíciós szerződés kiegészítésének aláírása, a szocialista pártnak mégis sokkal fontosabbak a népszerűségi mutatók, mintsem az, hogy legyen valami a nagy dérrel-dúrral beharangozott elképzelésekből. Egyfelől az MSZP vezető testületei úgy döntöttek, hogy a jövő esztendőben biztosan nem lesz ingatlanadó, másfelől pedig az egészségügyi biztosítókkal kapcsolatban sem körvonalazódik semmiféle megállapodás. Sőt, Kökény Mihály, a szocialisták szakpolitikusa egyenesen azt mondta, semmi baj nem származik abból, ha az új rendszer nem a következő év januárjától kezdi meg a működését.

Noha az ingatlanadó és a biztosítás ügyében a koalíció nagyobik pártja csupán a 2008-as indulás elhalasztásáról beszél, ez nem jelent mást, mint hogy ebben a választási ciklusban már semmi sem lesz ezekből a dolgokból. Hiszen minél közelebb kerülünk a 2010-es választásokhoz, annál kevesbé lesz bátor az amúgy sem a merészségéről, a kockázatvállalási hajlandóságáról ismert MSZP. Abba még csak-csak belementek – megértvén: nincs más választásuk –, hogy elinduljanak ilyen-olyan reformok, ám látva azok hatásait (nem is szólva a párt megállíthatatlannak tűnő mélyrepüléséről) ötször is meggondolják, hogy az elkövetkező időszakban mire is adják az áldásukat. Hiszen – vélik sokan – mit ér a gazdasági egyensúly, az egészségügy, az oktatás átalakítása, ha közben elveszítik a hatalmat. És éppen ez a pragmatizmus az, amely egyre inkább meghatározza majd a döntéseket.

Csakhogy a koalíciós kormányzásnak van egy apró szépséghibája: jelesül az, hogy az embernek tekintettel kell lennie a partner elképzeléseire is. Ez a tény pedig zátonyra futtathatja a szocialisták valamennyi elgondolását. Mert azt az SZDSZ ugyan még elnézheti, hogy szocialista poltikusok (Kékesi Tibor, Kökény Mihály) egyre-másra nyilatkoznak olyan ügyekről, amelyekben még nem egyeztettek velük, ám azt már aligha, hogy a szabad demokraták választási programjából szinte egyetlen lényeges elem sem valósul meg. Emlékezzünk csak vissza... Az adócsökkentés terve már a kezdet kezdetén elhalt, az ingatlandó 2008-as startja pedig (amely kifejezetten az ő kérésükre került a koalíciós szerződés kiegészítésébe) most látszik meghiúsulni.  És akkor még nem szóltunk az SZDSZ legnagyobb „projektjéről”, az egészségügyi reformról. Ha ez is megfeneklik – márpedig a biztosítás átalakításának elmaradása ezt jelentené –, a párt a világon szinte semmit sem tud felmutatni a szavazótáborának.  

Ennek okán azt gondolom, a koalíciós viták mind gyakoribbak lesznek. Mert az egyik oldalon ott állnak majd azok a szabad demokraták, akiknek mindenük lehet, csak sikerélményük nem, s akik – talán éppen az előbbiek miatt – képtelenek gyarapítani a táborukat, hiába ígért mindegyik elnökük 15 százaléknyi liberális szavazót. A másikon meg az a szocialista párt, amelynek ez idő szerint esélye sincs választást nyerni, s amelynek nem egy tagja valószínűleg nem csupán elátkoz mindenféle reformot, hanem egyenesen úgy látja: a kialakult helyzetért elsősorban az erőszakos, a tényleges súlyánál indokolatlanul nagyobb befolyással bíró SZDSZ a felelős. Mindebből következik, hogy a szocialisták immáron semmit sem akarnak kockáztatni, míg a kisebbik koalíciós pártnak egyszerűen nincs választása (és veszítenivalója), feltéve, hogy 2010-től is ott akarnak ülni az országgyűlésben. Hogy aztán mindebből mi sül ki, azt nem tudom. De azt igen, hogy egy autó nem igazán akkor halad, ha egyszerre nyomják a gázt és a féket.