Kitártuk szívünket

Heten voltunk testvérek. Én akkor voltam kilencéves. Karácsony előtt pár héttel már nagy lázban hozzáfogtunk a díszek készítéséhez. Színes papírcsíkokból karikákat ragasztottunk csirizzel. Ebből csináltunk papírláncot, több méter hosszút, hogy a karácsonyfánkat teljesen be tudjuk fedni. Papírból csináltunk angyalkákat, melyeket aranyfestékkel festettünk be. Sok diót is bemázoltunk arany színűre és cérnára kötve aggattuk a fára.

Édesanyám kakaóból csinált szaloncukrot és az előző évben eltett szaloncukor papírba csomagoltuk a csokoládét. Sütött linzer karikákat a fára és égő híján csipeszes tartónk volt, ebbe raktuk a gyertyákat.
Sok testvéremmel együtt azért mindenki csinált egy kis szerény ajándékot a másiknak. Közösen csináltunk szüleinknek szánt szerény ajándékot. A fa feldíszítésében az egész család részt vett. Cérnára kötöttünk almát és narancsot melyek szintén a fát díszítették volt. Természetesen már volt csillagszóró is.

Megható élmény volt, hogy a feldíszítés után mindenki a fa alá rakta a titkos csomagjait. Közösen meggyújtottuk a csillagszórót és a gyertyákat, majd elénekeltük a Mennyből az Angyalt. Jött a csomagok keresése, melyekben az általunk készített ajándékok voltak. De nagyon boldogok voltunk, hogy meg tudtuk ajándékozni egymást. Közös vacsora elfogyasztása után diafilmet vetítettünk. A vászon hiányában egy nagy fehér lepedőn futott a film. Elmondhatom hogy az akkori időhöz képest nagyon szép és boldog volt a karácsony. Nem dúskáltunk gazdagságban, szerényen éltünk és a szívünkre hallgattunk. Természetesem mély kellemes nyomot hagyott bennem ez a karácsony is.

Utólag is elmondhatom, hogy szerényen éltünk. Minden nap be kellett osztani a napi ennivalót. Nem dúskáltunk a pénzben. Ennek ellenére az az Ünnep más volt. Nagyon boldogan és izgulva várakoztunk. Szent estén derült ki hogy a sok gyerek is ki tudja tárni a szívét, boldogságot, szeretetet és örömet is tud szerezni.