Évek óta probléma a Gyöngyös-patakban gyűlő sok hulladék

 – Állandósult gond a Nagy-patak tisztán tartása. Sziszifuszi munka! – mondja Szlatinszky Zoltán, az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság Gyöngyösi Szakaszmérnökségének vezetője.

[caption id="" align="alignleft" width="640"] A vízügyi igazgatóság által foglalkoztatott közmunkások takarítják a patakmedret Fotó: Czímer Tamás
[/caption]

A szakemberrel együtt járjuk be a problémásabb helyeket. A legnagyobb gond az északi városrész, a Duranda környéke. Itt csaknem két kilométeres szakaszon a patak medre és a környezete gyomorforgató. Ideérkezve nem túlzás azt mondani, hogy egy szeméttelep közepére cseppenünk. A patakban hűtőszekrény, a bozóton fennakadt ruhadarabok, a meder falán bontott téglák, trágya, nejlonzacskók, műanyag flakonok, de az úton még döglött patkányt is látunk. Bárhová nézünk, szemét hever.

Szlatinszky Zoltán azt mondja, minden évben elkülönít rá a szakmérnökség több százezer forintot, de lehetetlenség tisztán tartani. Közmunkásokkal takarítanak, akik a védőfelszerelésen túl oltást is kapnak, hiszen ilyen helyen elhullott állatok, emberi ürülék is előfordul.

– Évi több százezres, de inkább milliós tétel a konténeres hulladékelszállítás – közli a szakember. – A mérnökség az önkormányzattal karöltve küzd. A város megfigyelőkamerákat is szerelt fel, de ez se rettenti el a szemetelőket.

Több millióból kipucolták

Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság még 2014-ben egy átfogó, teljes patakszakaszt érintő tisztítást végzett el. Akkor az ÁNTSZ kötelezte az igazgatóságot, hogy a közegészségügyi veszélyforrást jelentő állapotokat számolják fel. Több száz köbméter építési és kommunális hulladékot szedtek ki, a költség négymillió forint volt. A Gyöngyösi Szakaszmérnökség működési területe egyébként 2016 négyzetkilométer, Ceredtől Jászjákóhalmáig. Magában foglalja Heves megye területének jelentős részét, Nógrád megyéből három települést, Jász-Nagykun-Szolnok megye területéből négy települést. A működési területen a hetvenegy helységből három várost. A szakaszmérnökség működési területe egybeesik a Tarna magyarországi vízgyűjtő területével, melyet északon az országhatár, illetve a Sajó vízgyűjtő területe, keleten az Eger, Laskó és Szóláti patakok vízgyűjtő területe, délen a Zagyva folyó, illetve a Hanyi-ér, nyugaton a Zagyva bal parti vízgyűjtő területe határol.

A Duranda végéig megyünk a patak partján. Itt kék ruhás emberek gereblyézik a patak szélén a szemetet.

– Kicsit mintha jobb lenne a helyzet – állapítom meg, s Zoltán mutatja, azok a kékruhások a vízügy emberei. Közmunkások, akik itt dolgoznak. Ám elkeserítő a helyzet, hiszen van, hogy egy éjszaka újratermelődik a szemét.
Kíváncsian szemlélnek bennünket az itt lakók. Egy idős asszony azt mondja, ez nem az ő szemetük. Teherautók jönnek esténként és leborítják a sok szemetet. Kérdem, milyen autóval jönnek? Azt mondja, nem látja, kik azok, mert nem tud olvasni, meg sötétben, éjfél után jönnek.