2017.05.10. 13:15
Régi arcok idézik a múltat
Volt egyszer egy Finomszerelvénygyár, melynek az emlékét egyebek között az egyik volt dolgozója által indított internetes oldal őrzi.
Az 1954-ben a vállalat dolgozóinak épült „ötös” lakótelepen – nevét onnan kapta, hogy először csak öt ház állt ott – élő nő harmincegy év után, 2002-ben ment nyugdíjba. Gépésztechnikus férje – az energiaosztály művezetőjeként, illetve a TMK szerkesztőjeként – három évtizeden át volt hűséges első és egyetlen munkahelyéhez. Büszke volt rá, hogy ehhez a kollektívához tartozott, s miután megkapta, egy percre sem vette le az ujjáról az FE-jelképpel ékesített jubileumi aranygyűrűt.
– Ez egy nagy, összetartó család volt. Jól érezték magukat, szerették egymást az emberek – mondja Mária asszony, aki két évvel ezelőtt az időközben elhunyt férje és a régi munkatársai emlékére „Minden, ami Finomszerelvénygyár” címmel honlapot nyitott az egyik internetes közösségi oldalon. Maga is meglepődött, amikor egy-két hónap alatt csaknem kétszázan csatlakoztak hozzá. Mára ötszáznál is többen vannak azok, akik volt dolgozóként vagy csak szimpatizánsként kísérik figyelemmel a múltidéző összeállítást. Az alapító példáját követve, egyre többen – mint Elizer Sándorné, Matula Ferencné és Gönczi Géza – keresik a gyárral kapcsolatos relikviákat, töltenek fel korabeli dokumentumokat, fényképeket, s osztják meg a munkás hétköznapokhoz, a közös szabadidős programokhoz kötődő emlékeiket.
[caption id="" align="alignleft" width="650"]
Bervás voltam: a 26 TMK-üzem meós és a 26/A közös brigádja 1977-ben Fotó: beküldött
[/caption]
A dunaújvárosi Molnár László annak idején gépkocsivezetőként rendszeresen ide járt áruért, akkor kedvelte meg a gyáriakat és a várost. Vincze Lajos szakmunkástanuló volt itt, később az NDK-ban alapított családot, de a szívében ma is őrzi a tanulóéveket. A Pneumatika Kereskedelmi Főosztály egykori, negyventagú Fazola Henrik brigádja most is összetart. Borosné Pápista Zsuzsanna kezdeményezésére 2-3 évente találkoznak, legutóbb – mint a feltöltött fotók tanúsítják – mintegy harmincan jöttek össze.
„Köszönöm a sok képet, jó volt látni a régi arcokat” – írta egyikük. Az „ötös” lakótelep egyik lefotózott háza is szép emlékeket idézett: „Itt nőttem fel, ebben az épületben. Igaz, akkor még nem voltak örökzöldek, de szerettem, imádtam azt a szerető »családot«, amelyben élhettem 23 évet. Sosem felejtem…”
Ez a vallomás nem csak nosztalgia, sokkal több annál.
Hadiüzem, majd nagyipari létesítmény
A Berva-völgyi „Irodagépgyár” 1949-ben kezdte meg működését, 1951-től haditechnikai eszközök, 1953-tól pedig már civil termékek – például kerékpáralkatrészek, orvosi fecskendők – készültek itt. Az akkor még „7035. sz. Vállalat” 1953-ban vette fel a „Vegyipari Szerelő Vállalat”, majd 1955-ben a „Finomszerelvénygyár” nevet. Annak idején pontosan 1824, fénykorában viszont mintegy négyezer dolgozót foglalkoztatott. Termékei közé tartozott a népszerű Berva moped, a Panni robogó, később pedig egyebek között a svéd Mecman céggel kötött kooperációs szerződés keretében gyártott pneumatikus automatikaelemek kerültek előtérbe.
Bervás voltam: a 26 TMK-üzem meós és a 26/A közös brigádja 1977-ben Fotó: beküldött -->
