Fradizmus

Bódi Csaba

Dodó szerelésbe öltözve, hóna alatt kötegnyi magazinnal (Zöld & Fehér) járja a nézőteret. Segítője is akad, „kérője” pedig rengeteg. Csakúgy nyúlnak a kezek a szóróanyagok felé, amelyek ereklyeként bizonyítják, ez onnan származik, amikor nálunk járt a Fradi. Miközben a 34-szeres bajnok Ferencváros kedvéért ezrek látogatják a Groupama Arénát és utaznak el idegenbe, addig az Üllői úti gárda szeniorjai ezt fordítva teszik. Szinte hetente, sőt olykor egy hétvégén kétszer is pályára lépnek a rendre vidéki helyszíneken.

A csapat motorja, szervezője, Bánki József (alias Dodó) fáradhatatlanul fogja össze az öregfiúkat és vezényli őket a különböző településekre. A szakmai részt meghagyja Mucha Józsefnek, aki ritkán emeli fel a hangját, különösen úgy, hogy arra nincs is oka. Miért is lenne, amikor például Fischer Pál 57 évesen is úgy emelkedik, hogy azt öröm nézni. De szereléseit és alázatos játékát látva Keller Józsefről sem sokan mondanák, hogy már ugyancsak 57 esztendős. Lászka Balázs a fiatalabb korosztályt (45) képviselve a mozgékonyabbak kategóriájába tartozik, és nemcsak fut, hanem szinte folyamatosan kommentálja is a meccset. Persze belülről, sok poénnal, olykor Mucha mesterhez fordulva. A Pénzügyőr edzőjeként nem ilyen beszédes Lászka sporttárs, ám az ugye ott munka és nagy figyelem, ez meg „csak” teher nélküli foci.

Tét mégis van, mert 

a nézőt nem lehet és nem szabad becsapni

, amit minden fradista be is tart. A kétszer félórás játékidő nem tűnik soknak, viszont az a rivális, aki 10–20 kiló pluszt cipel magán, annak öt perc is sok a végtelenül hosszúnak és szélesnek tűnő pályán. Persze 25 éve ugyanez a tér még nem volt ilyen tágas. Erővel és szuflával anno jól bírta a ma öregfiúja, miként a labda is jobban engedelmeskedett. A nosztalgiára vágyó drukkert az ragadta meg, és az akkor szerzett élmény csábította el napjaink előadására. 

A pályán bemutatott „lassított felvételre” felkészült nézők hálásak minden szép megmozdulásért. Cselből, indításra vállalkozó kedvből vagy távoli lövésből nincs hiány, ám ez csak azt lepi meg, aki a mai „modern” futballon nőtt fel. Mivel a gólok is potyognak, majd a mezdedikálással sem marad senki adós, mindenki győztesnek számít. Az FTC ünnepet vitt az alföldi városkába, hogy aztán másnap újabb meghívásnak tegyen eleget. Bánki futballnagykövet úr előtt le a kalappal!

A zöld-fehérek köszönhetik Istennek, hogy fradistának teremtette Dodót.