HEOL

A törvény szerint minden magyar polgárnak – még a kiskorúnak is – rendelkeznie kell személyi azonosításra alkalmas irattal. Ilyen okmánynak minősül a személyi igazolvány, az útlevél, illetve a jogosítvány. Értelemszerűen 16 év alatti személy birtokában legfeljebb az első kettőből kell valamelyiknek lennie. A legtöbb gyereknek azonban egyik sincs. Egészen tegnapig úgy gondoltam, ha valami kötelező, akkor következménye van annak, ha nem tartom be a kötelezést. Szerencsémre azonban ez Magyarország.

Azt mondta a szakember, aki a hivatalos okmányok kiadásában igazán otthon van: kötelező a személyi igazolvány a gyermeknek is, hiszen ő is magyar állampolgár, de nincs szankció, ha a szülő informálatlansága okán nem kérelmezett neki igazolványt. Nincs itt ellentmondás. A rendőr is azt mondta: nem szabálysértés, nincs bírság, ha nincs SZIG a gyereknél.

Most már csak azt nem értem, hogy akkor minek van a törvény. Egyrészt ezek szerint nem tartják, tartatják be, ráadásul a polgárok többsége nem is tud róla, hogy mulaszt. A legtöbb emberben él a gyermekkori emlék: 14 évesen, nyolcadikban kapta meg a személyit. Rosszul jár, aki megvárja az igényléssel ezt a születésnapot. Utána ugyanis már illetékköteles, ami előtte ingyen jár. Ügyes...

Nincs ezen mit bosszankodni. Elég megállapítani újfent, hogy ez is magyarosan intéződik. De ebben a magyaros jelzőben nincs semmi, ami a manapság sokat hangoztatott nemzeti büszkeségre utalna. Inkább szomorú, hogy már meg se lepődünk: Magyarországon nehéz értelmezni egyszerű szavakat is. Nem irigylem a külföldieket, nehéz lehet bennünket megérteniük.