HEOL

Épp a szövés az, ami miatt felkerestük, hogy meséljen erről az ősi szakmáról, amit ma már leginkább csak filmeken lehet látni.

– Hány éves korában tanult meg Mariska néni szőni és kitől?
– Anyukámtól tanultam meg 10 éves koromban, most pedig 80 éves vagyok. Ez eléggé hosszú idő.

– Nehéz munka ez?
– Egyáltalán nem könnyű, mert a kéznek és a lábnak egyszerre kell mozognia. És mint tudjuk, egy szőnyeget hosszú ideig tart megszőni, és a végére eléggé kifáradok.

– Hogyan készül el egy szőtt szőnyeg?
– Először megfonjuk kenderből a cérnát, majd beszedjük a nyüstbe. Most már a kender hiánya miatt meg kell vennünk a cérna-alapanyagot. A szemeken keresztül behúzzuk a cérnát a bordába, aztán kezdődhet a szövés. Az orsót egyik oldalról a másikra átdobjuk, és áthúzzuk alatta. A szétvagdosott anyagokat sorban befűzzük a már korábban behúzott cérnába. Ha más-más színű csíkokat szeretnénk, akkor váltogatjuk a színes szálakat. Néhány hét alatt aztán elkészül a munka. Persze ez a mérettől is függ.

– Régen mekkora volt rá a kereslet?
– Régebben sokan kerestek fel, hogy szőjek nekik ilyen „rongyot”. De magunknak is szőttünk a bolti helyett. Jobb volt a saját munka, meg szerintem szebb is.

– Mariska néni a tájház vezetője. Ott van lehetőség még ma is dolgozni?
– Hát persze, hogy van! A szövőszék a korához képest még mindig elég jó állapotban van. Például nyáron az Ifjúsági Táborból szokták a csoportok meglátogatni ezt a látványosságot.

– Van-e, aki folytatja a hagyományt?
– Sajnos most már nincs, mert az ifjabb korosztály nem adja erre a fejét. A fiatalokat más érdekli... Ebben a faluban már csak én művelem ezt a szép foglalkozást.

– Minket is meg tudna tanítani?
– Megtanítani már nem tudlak titeket, mert elég sokáig tart. Ezt az alapoktól kellene elkezdeni. De megmutatni szívesen megmutatom.

Juhász Orsolya, Pozsik Máté (Sajtósok(k), Sirok)