Addig verte a fejemet a járólapba, míg el nem ájultam – mondta szihalmi olvasónk

– Már hosszú évek óta el akartam válni, de mindig megfenyegetett. Nagyon nehezen, de sikerült felbontani a házasságunkat, s utána kezdődött csak az igazi terror. A volt férjem rendőr volt, s folyamatosan azt mondta, be fogja bizonyítani, hogy nem tudom nevelni a gyerekeket, és peres úton elveszi őket tőlem, emellett pedig folyamatos rettegésben tart minket: fenyegetőzik és megpróbál az interneten lejáratni – kezdte történetét, s hozzátette, úgy érzi, mindenhova elér a volt férje keze, s hiába kért már segítséget a rendőrségtől, a gyámhatóságoktól, túl sokra nem jutottak.

A legkisebb gyerekük tavaly elszökött az apjától, aki nagyon sokat volt részeg. A nagyszülővel és az apja testvéreivel közösen nem engedték, hogy felvegye velünk a kapcsolatot, amíg ott volt náluk.

– Nagyon kevesen tudták, hová költöztünk, telefonszámot is változtattunk, de így is megtalált minket. Olyanokat is visszahallottunk, hogy magánnyomozót fogadott, hogy nyomunkra bukkanjon, vagy lehet, hogy nyomkövető programot tett a kicsi telefonjára. Nem tudom, mi az igazság. Volt hat hónap eltiltása a gyerektől. Mindeközben volt férjem, hogy betartsa igéretét, anyagi ellehetetlenítésbe kezdett, belevonva ebbe a postásokat is, akik fizetség ellenében teljesítették, amit kért és nem adták át számomra a leveleket. A gyerekem minden nap félve ment iskolába, mert előfordult, hogy az apja várt rá, megfenyegette, hogy ha elmondja mik történtek otthon, akkor engem fog bántani, így hát a a gyerek hallgatott. Volt olyan, hogy a nyílt utcán esett nekünk, de semmi következménye nem lett. Úgy éreztem, veszélyben volt a gyerekem, ezért lemondtam a házról is, és elköltöztünk. De mindig azt mondja, minden távoltartás lejár egyszer, és egyedül nem fogok tudni boldogulni, mindent megtesz majd, hogy ellehetetlenítsen végrehajtásokkal – részletezte olvasónk, aki úgy gondolja, ez az állapot csak két esetben szűnhet meg. Vagy ha ő már nem lesz, vagy ha visszamegy a volt férjéhez. 

A zaklatás tettekig is fajult korábban, s félnek, hogy újra megtörténhet. 

– Amíg együtt éltünk, volt példa fizikai bántalmazásra is, nem is egyszer. Bár szinte mindenért kaptam, de a legdurvább az volt, amikor a nappaliban addig verte a fejemet a járólapba, míg el nem ájultam. A gyerekeim próbáltak rajtam segíteni, mert az apjuk egyszerűen csak bement fürdeni. Utána kórházba kerültem, de annyira sakkban tartott, hogy nem mertem feljelentést tenni. Évekig nem tudtam ezekről beszélni. A válásra is három évig készültem – mesélte. 

A két nagyobb gyerek megszakította a kapcsolatot az apjukkal, ők is a legkisebb miatt aggódnak, mert őt viselték meg legjobban a történések. Azt mondta, nem akar többet találkozni az apjával. 

– A legjobban attól félek, hogy újra és újra megtalál minket, és hogy a gyerekemnek továbbra is attól kell tartania, hogy újra elkapja. Aggódom a lelkivilága miatt is. Ő egy nagyon jókedvű gyerek volt, most pedig gyakran bezárkózik a szobájába, olyan, mintha nem tudná kezelni ezeket a dolgokat, pedig mondtam neki, hogy nyugodtan tomboljon, sírjon, csak ne forduljon magába– jegyezte meg olvasónk, aki úgy fogalmazott, ő maga is belefáradt már ebbe az egészbe, de a gyerekeit mindenképp meg akarja védeni. 

– A gyámhivatalhoz és a bírósághoz kellene fordulnom újra, de nagyon nehéz, olyan, mintha semminek nem lenne értelme és eredménye. Egy-egy tárgyalás évekig tartott eddig is, a helyzet pedig semmit nem változott. Eddig mindenből gondunk volt, miközben előrelépés nem igazán történt. Lehet, hogy a nyilvánosság az utolsó esélyünk, hogy megállítsuk. Mindig is azt mutatta a külvilágnak, hogy jól élünk, jó apa és remek férj. Ameddig én vagyok, addig nem áll le a zaklatással. Bírósághoz és gyámhatósághoz is fordult a volt férjem. Hiába kérek, nem kapok segítséget, csak kötelezni akarnak arra, hogy a kiskorú gyermekünket kapcsolattartásra engedjem az apjához. Csak azt szeretném, legyen egy olyan hatóság, mely érdemi segítséget nyújt, és nem törődik azzal, hogy a volt férjem rendőr volt. Miért van az, hogy büntetlenül követhetnek el dolgokat az ilyen emberek? Tényleg vissza kellene engednem egy beszámíthatatlan ittas emberhez a gyermekemet, és attól kell rettegnem, hogy mikor talál meg újra minket? A hatóságok majd csak akkor segítenek, ha tragédia történik? Én csak nyugalmat szeretnék végre a gyermekeim és önmagam részére– zárta gondolatait. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)