HEOL

Ez a válaszom arra az állítására, hogy a jelenlegi beteg világért abszolút nem a zsidóságon belül kis százalékban levő cionisták a felelősök (és nem az egész zsidóság, ahogy annyira szeretné kivetíteni...)

Mindenkinek szeretettel javaslom a tegnap éjszaka átgépelt fordítást, aminek a forrása itt van: http://www.vanguardnewsnetwork.com/wolzek/HistoryofOurWorld.html

Úgy vélem, namneman legszívesebben töröltetné a többoldalú tájékozódást és csak egyoldalú lenne kizárólag, ami sikeresen működött az internet térnyeréséig, amin nem tudnak hatalmat gyakorolni bizonyos érdekkörök.

1940-50-es évek
Maier Suchowljansky (1902-1983), vagy ismertebb nevén Meyer Lansky, lengyelországi, Grodno-i születésű zsidó a Nemzeti Bűnszövetkezet alapítója, az amerikai maffia későbbi anyaszervezete. Egyéb ismert maffiózó zsidók Zwillman és Moe Dalitz, vagy a kiszámíthatatlan Dutch Schultz.

1950
Megjelenik Theodor W. Adorno és Max Horkenheimer frankfurti marxista zsidók Az önkényeskedő személyiség című könyve. A mű célja, hogy mentális betegségnek nyilvánítsa a nem zsidó csoportokhoz való tartozást. Ide tartozik a nacionalizmus, a patriotizmus, a vallási meggyőződés, a hűség a család és a nemzet eszméjéhez, hiszen ezek mind az "önkényeskedő személyiség" megnyilvánulásai. A különböző csoportok közötti különbségtétel e könyv szerint szintén betegség, "előítélet". A kettős mérce ezúttal is működik: a csoporthűség, a hagyományok tisztelete és a különbségek számon tartása a zsidók esetében egészséges dolog, és a zsidó identitás alapja. Gójok esetében azonban elmebetegség. A tanulmány részeként Theodor Adorno feltalálta az F-érték tesztjét, amellyel a normális gój viselkedést patologikus elváltozásként lehet megállapítani. A kérdéseket elolvasva máris kilóg a marxista lóláb. Gondoljuk el, hogy a tesztben vizsgált számos viselkedési minta mennyit változott a kérdések megfogalmazása óta eltelt ötven évben! Amerika megváltozott - a zsidó kisebbség javára. Ahogy Kevin MacDonald rámutatott: "A nagyrészt sikeres hatvanas évekbeli kulturális ellenforradalom értékei kerülnek kifejezésre az Az önkényeskedő személyiség című könyvben, ide értve például a szülők elleni lázadást, az alacsony érzelmi értékű szexuális kapcsolatokat, és a társadalmi értékek, családi hagyományok, a keresztény vallás, a hazaszeretet iránti megvetést." Mindennek pontosan az az oka, hogy a zsidók a hagyományos viselkedésmintákat rendületlenül támadják, és betegségnek állítják be. Ezt persze nem tudományos alapon teszik, hanem marxista, freudista és szociológus zsidó elvbarátaik szűk klikkjeinek kölcsönös idézgetésével, egymásra hivatkozgatva forrásként.

1950 után
Zsidók irányítják a politikai baloldalt az Egyesült Államokban, ide értve minden kommunista, baloldali szocialista és szociáldemokrata csoportot, ők vezetik az egyetemi intellektuális mozgalmakat is. A zsidókat ebben a korszakban a "tradicionális" amerikai kultúra ellenségeinek tekinti a közvélemény.

1950
A zsidó Gerhart Eislert óvadék ellenében szabadlábra helyezik, mire elmenekül az országból. A lengyel Batory nevű hajóval szökik, s rövidesen Kelet-Németország fő propagandistája lesz. Ő volt ugyanis 1935 és 1947 között az Amerikai Kommunista Párt titkos vezetője, és rendszeresen utazott a Szovjetunióba álnéven. Ő volt a kommunista párt legmagasabb rangú vezetője, akit valaha is bíróság elé állítottak az Egyesült Államokban, és feltételezhető, hogy szervezői szerepet játszott a Szovjetunió javára folytatott országos kémtevékenységben. Jobbkeze bizonyos J. Peters, eredeti nevén Goldberger, szintén zsidó, akkoriban az Egyesült Államok második legmagasabb rangú kommunistája. Eisler testvére, Ruth Fischer szintén évekig dolgozott kommunista ügynökként.

1950
Tíz vezető filmproducert vádolnak az amerikai kongresszus elleni összeesküvéssel. A Hollywoodi Tízeknek nevezett csoport valamennyi tagja zsidó. Valamennyiüket felkérték korábban, 1948-ban egy Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtti tanúskodásra, ám valamennyien megtagadták. Óriási hadjárat kezdődik Hollywoodban a Tízek érdekében, befolyásos zsidók tucatjai foggal-körömmel harcolnak hitsorosaikért. A zsidó tulajdonban levő országos lapok tagadják, hogy a Tízek kommunisták lennének, pedig hatan közülük bizonyítottan a kommunista párt tagjai voltak, a másik négy tekintetében pedig alaposan dokumentált kommunista tevékenységet bizonyító iratokra bukkantak a nyomozók.

1948
A szalhai mészárlás. A falu lakosait a helyi mecsetbe terelik, majd arccal a falhoz fordítva egyenként agyonlövik őket. 105 őslakos palesztint gyilkolnak így meg.

1948
Folke Bernadotte svéd grófot zsidók gyilkolják meg Palesztinában.

1948
Londonban megjelenik Francis Parker Yockey fehér nacionalista magnum opusza, az Imperium.

1949
Február 3-án a brit hírszerzés lebuktatja a németországi születésű Klaus Fuchst. Bíróság elé állítják, és elítélik, amiért nukleáris titkokat adott át a Szovjetuniónak. Klaus Fuchs zsidó. A Manhattan Projektben Albert Einstein személyes kérésére vett részt, s itt fért hozzá a legérzékenyebb titkos információknak 1942-1945 között. A Fuchstól nyert adatok révén az FBI kilenc további atomkémet tartóztat le, akik közül nyolcan zsidók. Valamennyien azon dolgoztak, hogy Amerika atomtitkait átadják a legnagyobb ellenségnek, Moszkvának.

A kémek közül hárman nem vallották magukat bűnösnek. Kettőt, Julius és Ethel Rosenberget halálra ítélik. Morton Sobellt harminc év börtönbüntetéssel sújtják. A Rosenberg házaspár sorsa fölött évekig siránkozik a zsidó média.

A Manhattan Projekt körüli erős kommunista és zsidó jelenlét számos spekulációra ad okot. Emlékezzünk, hogy a kutatás egyik kulcsfigurája Albert Einstein volt, a német születésű zsidó, nem kevesebb, mint tizenhat kommunista szervezet tagja. Azt sohasem sikerült bizonyítani, hogy Einstein a kommunista párt tagja lett volna, de elhajlása egyértelmű. Barátai és pártfogoltjai listája bátran viselhetné a Ki kicsoda az amerikai kommunista mozgalomban címet. Ráadásul a Los Alamos-i atomkutató intézet vezetője 1943 és 1945 között, épp, amikor a legtöbb adatlopás történt, a zsidó Robert Oppenheimer volt. Fivére, Frank szintén atomfizikus volt, és a kommunista párt tagja.

1949
Szeptember 30-án a California Jewish Voice című lap szerkesztője, Sammy Gach büszkén jelenti be, hogy immár a Szovjetuniónak is van atombombája.

1949
A zsidó Judith Coplint júniusban tetten érik, amint titkos állami dokumentumokat ad át egy szovjet ügynöknek, az ENSZ alkalmazottjának. Hazaárulásért tizenöt év börtönbüntetésre ítélik. Az ítéletet azonban később törvényellenesnek minősíti és megsemmisíti a Legfelsőbb Bíróság, arra hivatkozva, hogy az FBI bírói felhatalmazás nélkül hajtotta végre Coplin elfogását. A kém szabadon elsétálhat.

1949
Eugene Dennis és a Bűnös Tizenegyek tárgyalása. Ők alkotják az Amerikai Kommunista Párt Nemzeti Titkárságát - avagy más szavakkal ők az amerikai Politbüro. Közülük legalább hatan zsidók: Jacob Stachel, John Gates (Israel Regenstreif), Gilbert Green (Greenberg), Gus Hall (Arvo Mike Halberg), Irving Potash és Carl Winter (Philip Carl Weissberg). A három másik vádlott, Eugene Dennis (Waldron), Robert Thompson és John Williamsson etnikai hovatartozását nem állapítják meg. Tízüket öt-öt év börtönbüntetésre ítélik, illetve tízezer dolláros pénzbüntetésre. Thompson három év börtönt kap.

1947
Közel száz jobboldali amerikai kongresszusi képviselő tudomására jut, hogy amerikai zsidó szervezetek titokban meghamisították a képviselők személyi aktáit, hamisan "nácinak" kinevezve őket vagy feleségeiket. Ez természetesen törvénytelen volt, egyébként is, az amerikai kormány ekkoriban szigorúan tiltotta a politikai véleménnyel kapcsolatos adatok tárolását a személyi aktákban.

1948
Az Auschwitz kapujánál elhelyezett emléktábla a következő feliratot viseli: "Négymillió ember szenvedett és halt meg itt 1940 és 1945 között."

1948
Április 4-én történik meg a dér-jaszini tömegmészárlás. A Menachem Begin későbbi izraeli miniszterelnök vezette zsidók 250 fegyvertelen palesztin nőt és gyermeket gyilkolnak meg Dér-Jaszin palesztin faluban. A nőket meg is erőszakolják. A cselekedet olyannyira brutális, hogy még zsidó értelmiségiek, köztük Albert Einstein, Hannah Arendt és Sidney Hook is elítélik a New York Times-nak írt nyílt levelükben, 1948 december 4-én.

1948
Májusban, miután a zsidó provokációk nyomán heves összetűzések zajlanak zsidók és arabok között, a zsidók kijelentik, hogy Palesztina őket illeti, és Izraelnek nevezik, bár erre semmiféle jogalapjuk nincs.

1948
Zsidó gyűlöletbeszéd: "Elő kell készülnünk a támadásra. Célunk, hogy összezúzzuk Libanont, Transzjordániát és Szíriát. A gyenge pontjuk Libanon, mert az ottani muszlim rendszer mesterséges, és könnyű lesz aláásnunk hatalmát. Keresztény országot kell alapítanunk a helyén. Ezután szétverjük az Arab Légiót, elfoglaljuk Transzjordániát, és Szíria az ölünkbe fog hullani. Ezután bombázzuk és elfoglaljuk Port Szaidot, Alexandriát és a Sinai-félszigetet." (David Ben-Gurion, 1948 május, a vezérkarnak tartott beszédében. Megjelent: Michael Bar Zohar: Ben-Gurion, A Biography, Delacorte, New York, 1978.)

1948
Zsidó gyűlöletbeszéd: "Mindent meg kell tennünk, hogy [a palesztin menekültek] soha ne térhessenek vissza." (David Ben-Gurion a naplójában 1948. július 18-án. Idézve Michael Bar Zohar: Ben-Gurion: The Armed Prophet. Prentice-Hall, 1967, 157. oldal.)

1946
Számos németet hurcolnak bíróság elé Nürnbergben, "emberiség elleni bűntettek" miatt. Ilyen törvény nem létezett a háború előtt, alkalmazása ex post facto jellegű, ami Amerikában alkotmányellenes. A bírók közül sokan zsidók, közülük is többen szovjet kommunista tisztviselők. Érdekes módon soha semmiféle "emberiség elleni bűntettek" miatt nem vontak felelősségre egyetlen kommunista országot, vagy annak vezetőit sem, annak ellenére, hogy a kommunizmus áldozatainak száma messze meghaladja a nácikét.

1946
Nürnbergben Julius Streicher német lapkiadó tanúvallomásában azt állítja, hogy a nácik a judaizmusból merítették ötleteiket, mert tetszett nekik a zárt, szupremacista, faji alapon szerveződő társadalom ötlete, ami ezer éven át fennáll majd, akárcsak a judaizmus (igazából az még régebbi). Természetesen az, ami a zsidóknak "tradíció", mások részéről "rémuralomnak" minősül.

1946
Az Irgun nevű cionista terrorszervezet Menachem Begin későbbi izraeli miniszterelnök vezetésével felrobbantja a King David Hotelt. 91 ember meghal, 45 megsebesül. Ebben a szállodában működött a helyi brit katonai vezérkar, illetve a brit rendőrség bűnügyi nyomozóosztálya. Ez volt a köszönet, amiért a britek a vérüket adták a zsidók ellenségei, a németek elleni harcban. Manapság a zsidók rendszeresen a "palesztin terroristák" elleni harcról beszélnek. De arról nem szólnak, hogy a modern terrorizmust igazából ők találták fel.

1946
A zsidó Dr. Benjamin Spock gójok milliói számára teszi közzé liberális gyermeknevelési elveit Csecsemő- és gyermeknevelés józan ésszel című könyvében. Ez a könyv valószínűleg nagyobb befolyással bírt a nem zsidó családok nevelési elveire, mint korábban bármely más hasonló mű.

1946-47
Európai zsidók ezreit szállítják titokban Palesztinába, bár egyelőre semmilyen joguk nincs a bevándorlásra, alátámasztva Szaúd király állításait. Frederick Morgan brit tábornok tiltakozik.

1946 után
Európa-szerte számos konzervatív gondolkodású embert elnyomnak, meggyilkolnak a zsidók és a kommunisták, akik visszatértek a Szovjetunióból, miután Kelet-Európát átadták a kommunistáknak.

1947
Az ENSZ közgyűlése politikai nyomásra javasolja, hogy Palesztinát adják át a zsidóknak, amint a brit fennhatóság hivatalosan véget ér 1948. augusztus 1-én. A zsidók nem várnak addig sem.

1947
Amerikai kommunistákat - közismert nevükön a Hollywoodi Tízeket - idéznek az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. Kilencen közülük zsidók, köztük ifj. Ring Lardner, aki később a M.A.S.H. című film forgatókönyvét írja.

1945
Az ADL 330 000 könyvet oszt szét az Egyesült Államokban, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a nagyközönséget, hogy az "antiszemitizmus" az elmebetegség egy formája. Ezalatt a cionista gójellenesség, a "csak a zsidók számítanak embernek" talmudi szellemiségében teljesen normálisnak és egészségesnek számít a zsidó kultúrában. (Érdekesség: Amikor a mentális betegségek a huszadik század második felében egyre gyakrabban szerepeltek mentő körülményként az amerikai bíróságokon futó perekben, az ADL és más zsidó csoportok agresszíven lobbiztak azért, hogy a "gyűlöletbeszéd" bűncselekménye esetén ez ne lehessen ok a felmentésre. Tehát mikor elmebetegség az antiszemitizmus? Ha a zsidóknak éppen az felel meg. Mikor lehet valakit tiszta elméjűnek tekinteni, és börtönbe zárni érte? Ha a zsidók úgy akarják. Nem, ez nem anomália.)

1945
Ibn Szaúd arab király panaszkodik Rooseveltnél, hogy "egy állig felfegyverzett zsidó hadsereg" támadásra készül a palesztin települések ellen. Ez igaz, de Roosevelt nem veszi figyelembe tiltakozását. (Megjegyzés: öt évtizeddel később arab terroristák lerombolják a World Trade Centert, amiért Amerika szemet hunyt Palesztina megszállása fölött.) [Ford. megj.: Ez a kronológia eredetileg 2002 elején íródott, amikor még nem derültek ki a szeptember 11-ével kapcsolatos furcsaságok. Wolzek tehát jogosan hiszi, hogy a támadást valóban arab terroristák követték el. Pedig ha ennyit tud a zsidókról, feltételezhette volna, hogy a média ezúttal is hazudik...]

1945
Harry Dexter White kommunista zsidó (eredeti neve Weiss) fogalmazza a Morgenthau-terv nagy részét, amely Európa jelentős részét koncként löki a kommunistáknak. (Mindig hasznos, ha a fontos kormányprogramok megírását kommunista zsidókra bízzuk.)

1945
Henry Morgenthau amerikai zsidót nevezik ki Európa újjáépítésének felügyeletére. Ez egy nagyon fontos, bizalmi állás.

1945
Patton tábornok halála előtt kijelenti, hogy a náci "háborús bűnösök" ellen készülő nürnbergi per törvénytelen (ex post facto) és "szemita", azaz zsidók kreálta eljárás.

1945
Ashley Montagu "kultúrantropológus" kiadja az egyenlőségi mozgalom Bibliáját. Könyve címe: Az ember legveszélyesebb mítosza: a fajelmélet megtévesztése. A liberálisok mindenhol erre hivatkoznak, hogy "megállítsák a rasszizmust", nem kis sikerrel. A gond az, hogy a faj fogalma, az eugenetika és az örökségelmélet helyes. A faji hűség és tisztaság magának a judaizmusnak is fő célja, a cionizmusnak pedig különösen. Mint mindig - az írott történelem kezdete óta - a zsidók megtartják maguknak az igazságot, és opportunista hazugságokkal traktálják befogadó nemzeteiket.

1945
Az ottawai szovjet nagykövetség egy alkalmazottja menedékjogot kér Kanadában, s több száz titkos dokumentumot hoz magával. Ezen iratok egy kiterjedt kémhálózatot fednek fel, ami megrázza a kanadai társadalmat. A hálózat legfontosabb tagja a lengyelországi születésű zsidó, Fred Rose (Rosenberg), a kanadai parlament egyetlen kommunista tagja. Ő volt a hálózat vezetője, fő toborzója és nemzetközi futára. Szintén a hálózathoz tartozott Dr. Raymond Boyer, a McDill Egyetem professzora, aki titkos információkat adott át a Szovjetuniónak az RDX nevű robbanóanyag készítéséről. Felesége a zsidó Anita Cohen volt. Bűntársaik a zsidó Samuel Gerson és David Shugar voltak. Számos más zsidó személy is tagja volt a felfedett kémhálózatnak, annak ellenére, hogy nagyon kevés zsidó élt akkoriban.

1945
Amikor Magyarországon visszatér a kommunista uralom, a zsidó Rákosi Mátyás lesz az ország teljhatalmú diktátora, a szintén zsidó Gerő Ernő és Vas Zoltán segítségével kormányozva. Sok száz zsidó visszatér, akik Kun Béla bukása után menekültek a Szovjetunióba.

Lengyelországban ezalatt a zsidó Minc és Skyreszewski kormányszintű pozícióba kerül, Jacob Berman pedig helyettes államtitkári posztot kap. Valójában Berman afféle szürke eminenciásként tevékenykedik, és általános vélekedés szerint ők hárman uralták a háború utáni Lengyelországot. Berman a varsói gettóban született, Oroszországban élt, és Lengyelország szovjet megszállása után a tervek szerint diktátorként helyezték volna hatalomba. Ő azonban jobb szeretett a háttérből tevékenykedni, szerényebb címet viselve. A zsidók ekkor Lengyelország lakosságának mindössze három százalékát teszik ki, de az államigazgatásban megfigyelhető túlreprezentáltságuk csak a Szovjetunióban magasabb.

Romániában Anna Pauker, a háború utáni ország vezetője jól láthatóan zsidó, és ami szokatlan, nem is titkolja. Apja kóser hentes volt, később Izraelben élt. Férje orosz trockista volt, akit kivégeztek. Ennek ellenére Anna maradéktalanul hűséges maradt Moszkvához.

Csehszlovákiában a kommunista párt főtitkára a zsidó Rudolf Slansky. Más vezetőkhöz hasonlóan az ő udvartartását is a Szovjetunió jelölte ki. Hatalmát egy 1952-es tisztogatás során veszítette el, és a párt tíz másik vezető tagjával együtt halálra ítélték. Ezek is mindannyian zsidók voltak. A tisztogatás oka az volt, hogy Sztálin zsidótlanítani akarta a kommunista tábort.

1945
Röviddel Japán kapitulációja után Harry S Truman egy öttagú bizottság kezébe helyezi a nukleáris program feletti ellenőrzést, amelyből hárman zsidók. David Lilienthal, a bizottság zsidó vezetője legalább két kommunista frontszervezet tagja volt.

1945
Az FBI letartóztat hat személyt, akik közül hárman jól felismerhetően zsidók, 1700 különféle szigorúan titkos dokumentum eltulajdonításáért. Ez az Amerasia-ügy. Az árulás második esetét az Alger Hiss-féle esetként ismeri meg a nagyközönség. Alger Hiss Felix Frankfurter, a Legfelsőbb Bíróság elnökének pártfogoltja volt, a Harvardon pedig tanítványa. Az államigazgatás egyik legbefolyásosabb embere volt, a jaltai konferencián Roosevelt tanácsadója. Részt vett az ENSZ alapokmányának megfogalmazásában San Francisco-ban. Kommunista, de nem ezért indul ellene eljárás, hanem hamis tanúzás miatt, amikor ezt letagadja a bíróság előtt. Felix Frankfurter teljes tekintélyét latba veti védelmében, és tanúskodik mellette a perben. Lehmann és Henry Morgenthau mellett egy darabig ő az egyik legbefolyásosabb zsidó az Egyesült Államokban. Hissen és Dean Achesonon kívül még legalább kétszáz "pártfogoltját" juttatta zsíros pozíciókhoz. Köztük volt Nathan Witt, a Nemzeti Munkabizottság korábbi főtitkára, Lee Pressman, az Ipartestületek Szervezetének fő jogtanácsosa, John Abt, a tőzsdefelügyelet főügyésze. Valamennyien marxista zsidók. Pressman később elismeri, hogy az Amerikai Kommunista Párt tagja.

1943
Az FBI nyomozása során "X tudós" fedőnévvel jelölt személy létfontosságú információkat ad át az atomfegyver-projektről Steve Nelson kommunista ügynöknek. Az "X tudósról" később bebizonyosodik, hogy a zsidó Joseph W. Weinberg. Steve Nelson eredeti neve Mesarosh, ő is zsidó, Belgrádban született. A Lenin Intézetben tanult Moszkvában, és 1931 és 1943 között Oroszországban élt.

1944
Horkheimer és Adorno - mindketten a frankfurti iskolát követő marxisták - kiadják A felvilágosodás dialektikája című könyvüket, amelyben egy egész fejezetet szentelnek az antiszemitizmus elmélete tökéletesítésének. A zsidók ebben az időben kézzel-lábbal igyekeznek bizonyítani, hogy az antiszemitizmus mindig mentális defektus, betegség, patológiás elváltozás következménye, és soha nem a zsidók viselkedésére adott természetes reakció. A frankfurti marxisták, a zsidó pszichoanalitikusok, a zsidó kultúrantropológusok, és a szintén zsidó vagy zsidópárti francia egzisztencialisták - vö. Sartre Az antiszemita és a zsidó című művét - valamennyien bűnösnek kiáltják ki az emberiség többségét azért, hogy az értékes zsidót bármiféle kritikától megóvják.

1944
Lord Moyne-t, Nagy-Britannia közel-keleti ügyekért felelős miniszterét Kairóban meggyilkolja két zsidó, nagy valószínűséggel Menachem Begin parancsára.

1945
Február 14-15, Drezda, Németország. Egyetlen éjszaka alatt Európa egyik művészeti és kulturális értékekben leggazdagabb városa, kórházváros, amelyben német, amerikai és brit sebesültek ezreit helyezték el, és a Vörös Hadsereg elől menekülő civilek számára is menedékként szolgált, eltűnik a föld színéről. Amerikai és brit bombázók mintegy 135 000 áldozatot követelő bombatámadást hajtanak végre a város ellen, amelyben egyébként semmilyen katonai célpont nem volt. A történelem egyik leggyalázatosabb háborús bűntettének elkövetői győztesnek kijáró ünneplést kapnak ahelyett, hogy ők is ott ülnének a nürnbergi bíróságon, a vádlottak padján. Számos történész az ilyen akciókat "megmagyarázhatatlan rejtélynek" vagy "háborús tévedésnek" minősíti. Drezda bombázása azonban egyik sem volt. Miért történt ez a támadás? A válasz három évvel korábban keresendő, amikor 1942 március 30-án F. A. Lindemann professzor - a későbbi Lord Cherwell - a miniszterelnök tudományos tanácsadója, németországi zsidó menekült letett egy jelentést Winston Churchill íróasztalára. Lindemann jelentése képezte az alapját annak a programnak, amelyet később a RAF bombázóparancsnoksága végrehajtott, s később csatolták is a légioffenzíva terveihez. Lindemann becslése szerint minden lakott területre ledobott 40 tonna bomba "legalább 4-8000 embert tesz hajléktalanná". A miniszterelnöknek beadott jelentés a következőt tartalmazta: "1938-ban 22 millió német élt 58 olyan városban, amelynek 100 000-nél több lakója volt. A modern haditechnika eszközeivel ezeket könnyű megtalálni és eltalálni." Előreláthatóan tehát ha több tonna bombát dobunk egy "beépített területre", azzal ártatlan civilek ezreit ölhetjünk meg. Ez a tény is szerepelt a zsidó Lindemann fejtegetéseiben. Az ő nevét soha nem említik a történelemórákon.

1945
Az amerikai-brit-szovjet szövetség legyőzi Németországot és Japánt, ezzel meghiúsítva a modern kor első és egyetlen koncentrált erőfeszítését a zsidó-kommunista térnyerés visszaszorítására.

1941
Kijev városa 1941 szeptember 19-én jutott német kézre, a Barbarossa-hadművelet során. A város kiürítése előtt a szovjet biztonsági erők több épületben is időzített bombákat rejtettek el, szeptember 24 és 28 közé beállítva. Ezeket az épületeket a németek valóban fontos hadiszállásokként vették igénybe, és komoly veszteségeket szenvedtek. Magasrangú német tisztek gyűltek össze, hogy eldöntsék, mi legyen erre a megfelelő válaszlépés. Úgy döntöttek, kiirtják Kijev zsidóságát. Ezzel Kelet-Európa legnagyobb bajkeverőit éri a büntetés, azt a csoportot, amelyik kigondolta és megalkotta a kommunizmust. Szeptember 29-étől kezdve Kijev zsidó lakosságát összeterelték, és egy közeli szakadékhoz, a Babi Jarhoz meneteltették. Ott utasították őket, hogy vetkőzzenek le, és adják át értéktárgyaikat. Tízes csoportokban állították őket a szakadék széléhez, és lőtték őket agyon. Az elfogadott érték szerint 33 771 zsidót öltek meg így.

1941
Az Egyesült Államok "hivatalosan" belép a második világháborúba, a tömeggyilkos kommunista Szovjetunió szövetségeseként.

1942
Január 20: A Wannsee-jegyzőkönyv elkészítése. Magasrangú náci kormánytisztviselők találkoznak Berlin Wannsee negyedében, hogy eldöntsék, hogyan szabaduljanak meg az európai zsidóságtól. A megbeszélésen azonban egyetlen szó sem esik gázkamrákról vagy hasonlókról. Csupán kirekesztésükről tárgyalnak, illetve a faji keveredés, a fizikai munka és "a leginkább ellenálló egyénekkel szembeni arányos elbánásról", ami természetesen a megölésüket is jelentheti. A német Einsatzgruppe-k máris rengeteg zsidó partizánt öltek meg keleten, már persze, ha a helyiek nem intézkedtek hamarabb, mint Jedwabne-nál. Felmerül a kérdés: vajon Németországnak nem volt elég lőszere, hogy a többit is így intézze el? Hány katonai lőszer kell ahhoz, hogy megöljenek egy személyt? Miért készültek részletes tervek a zsidók kitelepítésére, ha csak elgázosítani akarták őket? Miért épültek jól felszerelt koncentrációs táborok, s bennük egészségügyi intézmények? Miért kímélték meg a kevert fajú személyeket? Nem lett volna egyszerűbb egy-egy zsidóra egy-egy lőszert elszámolni, és kész?

[Ford. megj.: A Wannsee-konferencia megtörténtét számos tény cáfolja. Ilyen például, hogy a konferencián állítólag részt vevő Reinhard Heydrich aznap délután bizonyosan Prágában tartózkodott, a protektorátus új kormányának beiktatásán, amiről a sajtó is beszámolt. A konferenciának a nürnbergi perben bemutatott jegyzőkönyvének hitelessége is kétséges, nem beszélve arról, hogy ma két jelentősen különböző, "hiteles, eredeti" példány is létezik. Ennek részletezését azonban ehelyütt nem érzem feladatomnak. Az itt felvetett aggályok is elgondolkodtatóak: öt-hatmillió kézifegyver-lőszer valóban nem tétel egy világháborúban, egy-egy fronton gyakran óránként is többet használtak fel.]

1942
Roosevelt elnök parancsára Coughlin atyától megvonják a hírlevele működtetési engedélyét.

1942
A Manhattan Project keretében főleg zsidó tudósok elkezdik építeni az első atomfegyvert. Ezen tudósok némelyikéről később bebizonyosodott, hogy titkos információkat adtak át a Szovjetuniónak a nukleáris technológiáról. A legtöbb atomkém egyébként zsidó volt.

1941
Charles Lindbergh óceánrepülő, amerikai nemzeti hős figyelmezteti a nemzetet, hogy a zsidók olyan indokokra hivatkozva próbálják Amerikát belerángatni a második világháborúba, amelyek nem tükrözik az amerikai érdekeket. "Háborús uszítás helyett a hazai zsidó csoportok inkább mindenféle módon a háború ellen kellene, hogy fellépjenek, hiszen háború esetén ők lesznek az elsők, akiket a következmények sújtanak. A tolerancia olyan erény, ami a békétől és az erőtől függ. A történelem bebizonyította, hogy a tolerancia nem életképes háborúban, pusztítás közepette. Néhány szélesebb látókörű zsidó be is látja ezt, és ellenzi az európai háborúba való beavatkozást. De a többség még mindig nem. Nagy veszélyt jelent országunkra a filmiparban, a sajtóban, a rádiózásban és a kormányzatban elért döntő befolyásuk... Azt mondom, hogy a brit és zsidó vezetők, olyan érdekek miatt, amelyek éppen olyan érthetőek az ő nézőpontjukból, mint amilyen elfogadhatatlanok a miénkből, s amelyek nem amerikai érdekek, bele akarnak bennünket sodorni egy háborúba." (A beszéd Des Moines-ben, Iowa államban hangzott el.)

1941
Roosevelt elrendeli az Egyesült Államokban minden japán tulajdon befagyasztását, mert Japán Németország szövetségese, ami elfogadhatatlan a részben zsidó, marxista szimpatizáns elnöknek. Japán figyelmezteti, hogy ezt háborús agressziónak tekintik. Később kerül sor Pearl Harbor bombázására.

1941
Július 10-én, röviddel Kelet-Lengyelország német megszállása után 1600 zsidót vernek össze botokkal, fejszékkel és késelnek meg Jedwabne mellett. Az áldozatokat még élve egy pajtába lökik, és rájuk gyújtják. A haldoklók sikolyait katonazenekar nyomja el. Később, a háború után emlékművet állítanak ide a "borzalmas náci mészárlás" emlékére. A probléma csak az, hogy nem a nácik csinálták, hanem a lengyelek. Amikor ugyanis a szovjetek 1939-ben elfoglalták Kelet-Lengyelországot, a zsidók kitörő örömmel fogadták a Vörös Hadsereget, és fontos szerepet játszottak az új rend kialakításában, elfoglalva a hivatalokból kitett lengyelek helyét. Sok zsidó, így a Jedwabne-i zsidók is, a szovjet milícia tagjaiként részt vettek a lengyelek deportálásában. "Kollaboráció volt ez fegyverrel a kézben, árulás a vereség napjaiban", írta Strzembosz. Ezért az árulásért fizettek meg a Jedwabne-i zsidók, amikor a Vörös Hadsereg elvonult a területről 1941-ben. A szovjet börtönökben számos lengyel ült, akiket a németek kiszabadítottak, és volt némi elszámolnivalójuk a zsidókkal. Sokuk családját Szibériába vitték. Más szavakkal, a Jedwabne-i tömegmészárlás bosszú volt a zsidók korábbi lengyelellenes akcióiért.

1941
Augusztusban Roosevelt és Churchill aláírják az Atlanti Chartát, melynek célja a "demokratikus értékek" terjesztése. De nézzük csak ezeket a második világháborús toborzóplakátokat! Az elsőn Uncle Sam, a másodikon egy vöröskatona, a harmadikon pedig John Bull mutat felénk (TE), felszólítva, hogy szolgáljuk hazánkat.