Ángyán József: kié legyen a magyar termőföld, és hogyan?

A korábban mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó – lemondott
– államtitkárral, egyetemi tanárral, Ángyán József fideszes
országgyűlési képviselővel egy nyilvános konzultációt követően beszélgettünk. Bőven maradt még miről. Az alapkérdés mindmáig nem változott: Kié legyen a magyar termőföld, és hogyan?

– Szinte naponta halljuk, hogy a nagybirtokok hatékonyabban tudnak működni, mint a kisbirtokok. Ebben elvben van logika. Ön viszont másként látja.

– Nem véletlenül épül az európai agrármodell is a kis- és közepes családi gazdasági és szövetkezeti modellre. Igaz ez sok, fejletlennek, versenyképtelennek, elmaradott mezőgazdaságúnak egyáltalán nem nevezhető országra is. Magyarországon ugyanakkor jelenleg az úgynevezett nagybirtokok átlagmérete 3164 hektár. Ennél csak Csehország és Szlovákia nagybirtokainak átlagmérete nagyobb.

– Mitől versenyképes egy-egy gazdaság?
– Az európai birtokrendszer a versenyképességét – szemben a dél-amerikai modellel – nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével vagy a nagy integrátoroknak egyoldalúan kiszolgáltatott, úgynevezett
fürtök kialakításával, hanem e kisebb mozaikok szövetkezésével, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt szervezett fogyasztási vagy hitelszövetkezetek, önkéntes társulások létrehozásával képes igen hatékonyan biztosítani. Az alulról szerveződő szövetkezet ugyanis a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, így a tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül, helyben marad. Nálunk is ezért volt olyan hatékony és sikeres a háború utáni kommunista hatalomátvétellel szétvert Hangya szövetkezeti rendszer.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Fotó: AS
[/caption]

– Lehet általánosítani az állami földpályázatokkal kapcsolatos tapasztalatait?

– Eddig Baranya, Borsod- Abaúj-Zemplén és Fejér megyei részletes elemzéseim vannak. A mintegy 10 300 hektár bérbe adott föld nyolcvan százalékát, száznegyvenkét nyertes pályázattal, mindössze huszonöt olyan nagy érdekeltség szerezte meg, amelyek átlagosan 324 hektárnyi, húsz évre szóló állami földbérlethez jutott. A nyertes pályázók háromnegyed része nem helyben lakó, illetve nem helyi érdekeltségű
a cég.

– Néhányan az ön véleményét skanzenteremtő szándékú ötletnek minősítik.

– Az európai és saját hagyományainknak is megfelelő gazdaságszerkezetet többen minősítették nagyívűen versenyképtelen skanzennek. Ha ez valóban így lenne, akkor Európában már valószínűleg régen meg is szűnt volna a mezőgazdaság, ám ez láthatóan nem így van. Olyannyira nem, hogy például a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó, ugyanahhoz az európai közösséghez tartozó, velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacainkról is kiszorította azt a magyar állattenyésztést, amely állítólag a versenyképesebb, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre szorult vissza. És akkor Franciaország, Németország vagy éppen Dánia említett méretekkel jellemezhető „versenyképtelen skanzen-mezőgazdaságáról” vagy falvainak, vidékének állapotáról már ne is beszéljünk. Erre azért a nagybirtokos skanzenezőknek egyszer végre értelmes és hihető magyarázatot kellene adniuk.

További részletek a Heves Megyei Hírlap pénteki számában

Fotó: AS -->