Gazdasági szerkezetváltást és tudást szorgalmaztak az egri Közgazdász Vándorgyűlésen

A résztvevőket Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnöke köszöntötte csütörtökön, s ki is emelte azokat a kihívásokat, amelyek témát jelentenek most a gazdaságban: covid, háború, geopolitikai feszültségek, volatilissá vált energia- és élelmiszerpiac. Külső és belső okai vannak a magas inflációnak, a recessziónak, a csökkenő fogyasztásnak és reálbéreknek, amelyek mind megoldásért kiáltanak. Bízik abban, hogy a két napos konferencián a döntéshozók asztalára egy javaslatcsomagot tudnak letenni, hogy az ország megkezdje a felzárkózást.

Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere kiemelte, 3-4 éve felborultak az evidensnek vélt hétköznapok. Szerinte a tudomány elfeledte, kik vagyunk, mi a célunk, pedig nem mindenható, ezért Isten segítségét kérte a munkájukra. Kívánta, találjanak megoldást a problémákra.

Csontos Sándor, az MTK Heves Vármegyei Szervezetének elnöke örült, hogy hat év múltán ismét Egerben gyűltek össze a közgazdászok. Akkor kilencszáz résztvevő volt, Nobel-díjas közgazdász és négy miniszter is előadott, idén közel hétszázan regisztráltak, és most sincsenek híján minisztereknek. A jelenlegi összetételű megyei elnökség utoljára szervezte meg az egri rendezvényt, harminc év alatt hatot rendeztek, most átadják a terepet a fiataloknak.

A köszöntőket követően elismeréseket adtak át, a Közgazdász Nagydíjat vehette át Lukács Edit Gabriella Borsod vármegyei alelnök és Csontos Sándor Heves vármegyei elnök.

A hagyományos előadások helyett ezúttal panelbeszélgetést rendeztek Matolcsy György jegybankelnök, Varga Mihály pénzügyminiszter és Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem emeritus professzora, az MKT alelnöke között. Ennek témája az infláció, valamint a kormány gazdaságpolitikája volt.

Matolcsy György szerint az infláció – amelyet tömegszerencsétlenséghez hasonlított - hamarosan, novemberben egy számjegyű lehet a tavalyihoz képest, decemberre pedig 7 százalékot jósolt. Prezentációjában bemutatta, a mostani infláció rokonítható az 1970-es években tapasztalthoz, tanulsága pedig, hogy az infláció megeszi a gazdasági növekedést. A jegybankelnök arról beszélt, ők már 2020. őszén jelezték az inflációs problémát, de 2021-ben és 2022-ben egyedül voltak, akik tettek ellene. A kormány másfél évig halogatta az intézkedéseket, az ársapkákkal például 3-4 százalékkal növelte a drágulást, magas deficittel olajat öntve a tűzre. Az, hogy a magyar infláció mértéke tíz százalékkal rosszabb a térségbeli országoktól, óriási kudarc szerinte.

Matolcsy György úgy látja, a magyar gazdaságban versenyképességi fordulatra van szükség, mert például a hazai élelmiszeripar termelékenysége az unió második legrosszabbja. Míg az EU-ban csökkent az ipar energia felhasználása, Magyarországon nagyot nőtt. Az ország gazdasági, pénzügyi függése 2014 óta növekszik, a megoldás pedig belül keresendő. Nem jó az ország kockázati megítélése, a folyó fizetési mérleg javulása nagyrészt köszönhető a fogyasztás és az import csökkenésének.

Matolcsy György szerint, ha a magyar infláció a régió szintjét hozta volna, 2,3 százalékos GDP-visszaesés helyett 0,3 százalékos növekedés volna, s nem maradnának el az ÁFA-bevételek jócskán a tervezettől. Ahhoz, hogy 2030-ra megduplázódjon a magyar GDP, évi tíz százalékos növekedésre volna szükség, amely 8 százalékos inflációval járna. Szerinte óvatos, adatvezérelt monetáris politikára volna szükség.

Bod Péter Ákos előadását azzal kezdte, hogy Európa és Amerika talán túl van az inflációs időszakon, de a jegybankok nem fognak lazítani. Az árakat az energiaárak dobták meg, utóbbiak csökkenést követően ismét emelkedésnek indultak. Probléma, hogy a magyar maginfláció négy százaléknál beragadt, és marad is így az olaj- és gázárak miatt. Kiemelte a magas magyar államadósságot és annak finanszírozását is, amely mögött nem áll jó, megadóztatható gazdaság. Magas az ország kamatfelára még Görögországhoz képest is.

Bod Péter Ákos szerint energiaigényes és importfüggő a gazdaság, a GDP 9 százalékát teszi ki az energiabeszerzés. Megemlítette, 2014-től egy globális rezsicsökkentés segített be a magyar kormánynak, ez elmúlt. Veszélyesnek ítéli a törékeny makrogazdasági környezetet, azokat a körülményeket, amelyekre nincs ráhatása Magyarországnak (az eurozóna politikája, olajár, nemzetközi kamatszint), a recesszióba való beszorulást, ezzel a csökkenő fogyasztást, növekvő hitelkamatokat.

Varga Mihály is a legfőbb problémának az inflációt látja, az okok közt ő is fölsorolta az energiakitettséget, az élelmiszerárakat, a tavalyi komoly aszályt és a bérnövekedést, a feszes munkaerőpiacot. A pénzügyminiszter szerint a GDP arányos államadósságot 2020-ig sikerült 65 százalékra csökkenteni, s a pandémia nélkül folytatódott volna a tendencia. A növekedést a fiskális okok közül a munkahelyek megvédésével és a bérek emelésével, a 13. havi nyugdíjjal és a 2022-ben kifizetett SZJA visszatérítéssel indokolta. Szerinte monetáris okok is vannak az okok között, kérdéses szerinte, hogy a kamatokat időben emelte-e a Magyar Nemzeti Bank, amely vásárolta az állampapírokat, de a vállalati kötvényeket is, így hideget, meleget fújt egyszerre. Fölvetette, tavaly szeptember-októberben nagyot romlott a forint árfolyama, akkor az MNB a kamatemelési ciklus zárását jelentette be, amikor mások még folytatták azt.

Varga Mihály a hitelminősítők jelentéséből inkább a pozitív észrevételeket emelte ki, s azt, hogy az ország tett lépéseket az energiafüggetlenség irányába, egy szomszéd kivételével mindegyikkel van szállítási kapcsolat. Úgy látja, sok függ a háború menetétől, az EU-val való vitákról, amelyről az a véleménye, abban a lengyelországi választást követően lehet elmozdulás. Szerinte rendezni kell az MNB tőkéjének helyzetét, erre középtávú megoldást dolgoztak ki. Javulni fog a fiskális mutató, csökkentik az adósságot és a hiánycélt is. Kifejtette, a beruházások elhalasztása már 2021-ben megkezdődött. Kiemelte, vannak még lépések, amelyeket mérlegelnek. Ezek egyike, hogy a bankok rekord magas, 1160 milliárd forint nyereséget értek el, ez megadóztatható. Leállíthatják a honvédségi beszerzéseket is, valamint felülvizsgálhatják a kamattámogatott hiteleket.

A pénzügyminiszter szerint tartós probléma az európai gazdaság térvesztése, például az autóiparban, hazai probléma a kis- és középvállalkozások alacsony termelékenysége, az export hozzáadott érték alacsony volta (84 százalék helyett 54 százalék Magyarországon). Termékfejlesztési részvételben, szolgáltatásban, logisztikában, szállításban kellene javulni szerinte.

Az előadásokat követően jöttek a kérdések és a viták, első körben arról, hogy az inflációt előtte le kell-e törni, hogy legyen növekedés? Matolcsy György szerint nehezíti a dolgot, hogy átmeneti időszakok vannak, zöldítésben, energiában, amelyekben az nyer, aki gyors lesz, viszont mindez pénzbe kerül. Az olaj és a gáz drágul, az államok pénzt akarnak keresni. A jegybankelnök szerint pozitív reálkamatokra kell számítani a jövőben, olcsó pénzre nem lehet építeni önmagában. Innováció, versenyképesség, oktatási forradalom kell, s nagyobb termelékenység, amelyekhez reformok szükségesek.

Matolcsy György megmagyarázta, tavaly ősszel az árfolyamválság idején óriási spekulációs nyomás alatt álltak, ahogy fogalmazott: nem csak cápák, hanem mindenféle szelíd tengeri állatok is akartak egy falatot. Óriási volt az ikerdeficit, akkor folytak az EU-val a tárgyalások is.

Varga Mihály válaszában a pozitív külkereskedelmi mérleget, folyó fizetési mérleget dicsérte, s szerinte normális szerkezetű a gazdaság. Úgy gondolja, nem kell dobni az autóipart, hanem rá kell csatlakozni a változásra, az elektromos autókra, mert folytatás nélkül az idetelepült tudományos, kutatási tevékenységek is eltűnnének. Megemlítette a hadiipart és a zöld gazdaságot is.

Bod Péter Ákos szerint nem a gumiját, vagy energiacelláját kellene gyártani az elektromos autóknak, hanem a magasabb hozzáadott értékű computereket, szoftvereket. Az újraiparosítással az a probléma, hogy az ország energiaigénye 46 százalékkal emelkedett 2010 óta, míg Európa úgy fejlesztette ipari termelését, hogy nem nőtt az energiafogyasztás.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy az infláció megeszi-e az államadósságot. Varga Mihály szerint 2010-ben más volt az államadósság szerkezete, a lakosság csak 3 százalékát birtokolta a kötvényeknek és 53 százalék volt a devizakötvények aránya. Mostanra utóbbi 26 százalékra csökkent és általában hosszú futamidejű, öt százalék körüli kamatozással. 800 ezer ember vásárolt államkötvényt, amelyek kamata most 14-15 százalék. Ő nem látja, hogy a magas infláció olyan előnyt adna, aminek a növekedési és kiadási oldalon ne lenne hátránya.

Érkezett kérdés azzal kapcsolatban is, hogy felülvizsgálják-e az inflációs célokat, utalva Nagy Márton miniszter gondolataira. Matolcsy György szerint az 1980-as évek közepén létrejött egy globális egyezmény, a FED pedig közölte, nincs az asztalon új megállapodás. Az amerikai jegybank bő öt százalékos, Európa 4 százalékos inflációt tart fenn, a magyar ehhez képest a plusz-mínusz 3 százalékos sávban mozog, voltak fölvetések, hogy ez a sáv 4 százalékra nőjön, de tovább gondolni nem érdemes. Pénzügyileg öngyilkosság lenne, nem érdemes változtatni az inflációs sávok célján, emelte ki Matolcsy. 

Varga Mihály szerint a kormánynak nincs inflációs és árfolyamcélja, becslésük van a következő évre nézve, ami 6 százalékos átlag inflációról szól. Bod Péter Ákos azon a véleményen volt, hogy az ingatag saját deviza versenyhátrányt jelent a gazdaság és a háztartások számára is.

A kerekasztal beszélgetést követően Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke tartott előadást. Ő is szót ejtett az inflációról, s arról, hogy míg a reálbérek az elmúlt években növekedtek, ezek túlzóak voltak a GDP-hez és a termelékenység alakulásához képest. Az áremelkedés abból is fakadt, hogy itthon drágán is el lehetett adni a termékeket. Ő is szót ejtett a termelékenységről, illetve arról is, hogy a GDP-t külföldi tőkével, beruházásokkal akarják emelni. Windisch László azonban úgy látja, el kellene dönteni, mennyiségi, vagy minőségi GDP a jobb. Érdemes-e energia- víz- és munkaerő-igényes ágazatokat idehozni, amikor ezek szűkében vagyunk? Vizsgálni kellene, hogy olyan üzemeket akarunk százmilliárdokkal támogatni, amelyek a GDP-t (bruttó nemzeti termék) növelik, esetleg a GNI-t (bruttó nemzeti jövedelem), vagy a jólétet segítik elő? Mérni is kellene ezek hatásait.

Előadásában a Magyar Nemzeti Bank kétezer milliárd forintos veszteségének pótlását is elemezte, amelyet a jegybank a saját kamatnyereségéből sosem tudna betermelni, a korábbi nagy nyereségei az árfolyamból fakadtak. A költségvetésből kell ezt a pénzt betenni, bár évente a 400 milliárd forint is sok.

Kifejtette gondolatait a hiánycélról is, az ÁSZ például 1,2 milliárd forintot kap idén dologi kiadásokra és jövőre 1,5 milliárd forintot kell befizetnie a központi költségvetésbe. Jó gazda módjára nekik takarékoskodniuk kellene, de nem tehetik, el kell költeniük a pénzt. Kifogásolta azt is, hogy felborult a költések időszaka, farnehezek lettek, azaz az utolsó negyedév kiadásai aránytalanul megnőttek. Szerinte az uniós irányelv a hibás, amely évente várja el a tervezést, pedig egy család sem áll meg december 31-én. Úgy véli, lehetne három éves átlagot vizsgálni.

Windisch László szerint az ÁSZ mindig a kampánypénzek ellenőrzésével kerül be a hírekbe, más országokban ezzel külön testületek foglalkoznak, míg nálunk emiatt megkérdőjelezik az ÁSZ függetlenségét. Szerinte idén ősszel is erről fognak szólni a hírek, mert a közös listán induló pártok központi büdzséből gazdálkodtak. Kifejtette, kampány csak a kampányidőszakban van a jogszabályok szerint, és az önkéntes segítők, influenszerek is kampányolhatnak, a pártok viszont cégektől és külföldről nem fogadhatnak el pénzt. Idejétmúlt a szabályozás ez szerinte, ugyanis kiszervezett proxikampányok folynak.

Szót ejtett az ÁSZ átszervezéséről, mélyebb ellenőrzéseket szeretne, amelyek a forma helyett a tartalomra koncentrálnak, és a munkatársai is elmélyülnek majd az egyes részterületekben. Megemlítette, Egert és a Gárdonyi Géza Színházat is ellenőrizték, de a MNB ingatlanait, alapítványait is. A hibákat keresik, abból lehet tanulni. A működést, kiválasztást adatalapra helyezik, s nem döglött lovat akarnak boncolni, azaz nem elmúlt éveket akarnak áttekinteni, hanem időben észrevenni a problémás tranzakciókat. Bevezették a rapid vizsgálatokat. A problémás beruházásokra is rá akarnak nézni, kiemelten például az olyan útfelújításokat, ahol úgy vették át a beruházásokat, hogy a kivitelezők az aknafedeleket nem hozták szintbe.