Külföldi munkavállalás: „az is mókuskerék, csak luxuskivitelben”

A friss felmérés szerint a választókorú lakosság 15 százaléka, azaz nagyjából 1,2 millió ember fontolgatja, hogy külföldön próbál szerencsét a közeljövőben. A legmagasabb arányt a 18–29 éves korosztály képviseli, akiknek csaknem fele azt nyilatkozta: nem teketóriázna hátrahagyni az országot. A szakértők szerint a fiatalok elvándorlása nem csak a népesedésre, a nyugdíjrendszerre is kellemetlen hatást gyakorolhat a későbbiekben.

Hatmillióan érintettek

A Publicius Intézet arról is érdeklődött a megkérdezettek körében, hány rokonuk, ismerősük vándorolt ki, vagy vállalt tartósan munkát külföldön az elmúlt öt-tíz évben. Válaszaik alapján a választókorú népesség csaknem háromnegyedét, azaz 6 millió embert közvetlenül érint a probléma: egy átlag magyarnak hét ismerőse, családtagja tartózkodik épp külföldön. Míg tavaly a listát a diplomások vezették, idén legnagyobb számban a szakmunkások szedik fel a sátorfát, és a felmérés azt mutatja, az érettségivel rendelkezők sem gondolkoznak sokáig, ha külföldi munkalehetőség adódik.

Itthon is meg lehet élni?

A korábban Egerben élő, most Dániában dolgozó Gábor nem elsősorban a munka, sokkal inkább a kedvező tanulási lehetőségek miatt szemelte ki eredetileg a skandináv államot. – Itthon lehetetlen egyensúlyba hozni a tanulást a munkavállalással, úgy, hogy ne rokkanjon bele az ember –fejti ki kérdésünkre. – Dániában az állam nagymértékű támogatást biztosít annak fejében, ha az egyetem mellett munkát vállalsz, ami ott időben és pénzben is tökéletesen összeegyeztethető a tanulással.

Néhány hónapja végül mégis egy munkalehetőség csábította ki, ám nem a fizetés volt az elsődleges oka, hogy emellett döntött. – Véleményem szerint meg lehet itthon élni, méghozzá jól, ha az ember kiismeri magát, és ügyes abban, amit csinál – mondja. – Sokkal nagyobb és döntőbb a különbség azonban a mentalitásban, ami kint tapasztalható. Nem érzed magadon a mindennapi nyomást – magyarázza –, mintha a társadalom tisztában lenne vele, hogy saját érdeke egy stresszmentes, támogató, átlátható közeget fenntartani, és mindenki ­ennek érdekében munkálkodik.

Gábor és barátnője egyelőre egy-két éves tartózkodással tervez, de potenciált látnak a külhoni családalapításban is. Hozzátette: Magyarországra csak akkor térne vissza, ha egzisztenciálisan függetleníteni tudná magát.

Van, aki visszatér

Bár a statisztika szerint ritkább, nem példátlan a külföldről visszatérő dolgozók esete. Tamás egy Heves megyei faluban hagyta hátra családját, hogy Svájcban munkát vállalva biztosítsa megélhetésüket. Három évig ingázott így, végül az itthoni vállalkozás mellett döntött.

– Csupán látszat, hogy a nyugaton élők nem küzdenek azokkal a problémákkal, amikkel mi, a különbség annyi, hogy az ő mókuskerekük luxuskivitelű a miénkhez képest – fejti ki. – Az emberi tényezők miatt döntöttem úgy, hogy hazajövök: bár a körülmények olykor nehezebbek, a hozzáállás és a személyes kapcsolatok értékesebbnek bizonyultak.

Vidékről is sokan költöznek el

– Nem állítom, hogy a vidéknek nincs létjogosultsága, de Budapesten jóval több a lehetőség. Ha nincs igazán ötleted, merre tovább, itt megtalálod a számításod – vázolja a programozóként dolgozó Norbi, aki pár hete költözött el Egerből, hogy a fővárosban próbáljon szerencsét.

Hozzáteszi, mindenképp ellátogatna külföldre is.

– Nem azért, hogy ott gazdagodjak meg vagy telepedjek le, hanem hogy kitekintsek a buborékból, világlátott emberként térhessek haza. Talán nem én vagyok az egyetlen a kortársaim közül, aki ilyen terveket fontolgat.