A felsőtárkányi szaki elárulta: alig bírták a fuvarosok a hazatérő magyarok dömpingjét

A KSH mérései alapján a 2017-es csökkenést 2019-ben újra emelkedés váltotta, a növekvő hazai bérek ellenére újra egyre többen más országban próbáltak szerencsét. A kompolti Bodó Brigitta szerint a tavalyi csökkenést a koronavírus-járvány mellett a Brexit váltotta ki. Ő nyolc évig dolgozott Angliában a vendéglátásban, de tervezte a hazajövetelét, mert a britek uniós kilépésével érezhetővé vált a helyi munkaerő előnyben részesítése. A járvány véglegesítette a döntést.

– Nagyon jól kijöttem a keresetemből – emlékezett vissza –, pedig nem a szakmámban dolgoztam. Biológia-környezetvédelem szakos tanár a képzettségem, kiválóan megtanultam angolul, de kicsit csalódott vagyok, mert még nem találtam megfelelő munkát. Bánt az a hangnem, amellyel időnként egyes hivatalokban találkozom. Irigységgel vegyes elítélés ez, amiért külföldön dolgoztam.

A Kálban élő Cseplye Miklós Bálint tavaly pár hónapig Hollandiában dolgozott gyártósori munkásként. Egyelőre nem tervezi az újabb külföldi munkavállalást.

– Havonta háromszázezret tudtam félretenni a fizetésemből. Itthon ilyen lehetőség kevés van. Most sikerült elhelyezkednem egy pénzügyi tanácsadó cégnél, ahol látok előrelépési lehetőséget, s érdekel is a feladatkör – jelentette ki.

A nagytályai származású Marcis Balázs és neje, Marcisné Jakubik Tünde két évig vállalt munkát Hollandiában, ahonnan 2017-ben tértek haza. A feleség elmondta, hogy betanított munkát végeztek egy üvegházban, de egyértelműen megérte.

– Nem terveztük előre, mennyi időt töltünk kint – mesélte az asszony –, egyszerűen éltünk a jobb kereseti lehetőséggel. A mai napig jó emlékeink vannak erről az időszakról, de két év után már nagyon hiányzott a család. Évente csak kétszer tudtunk hazajönni, minden közös összejövetelből kimaradtunk. Nem akartuk, hogy eltávolodjunk a rokonságtól, így inkább visszatértünk. Itthon észrevehetően jobban keresünk, mint a hollandiai tartózkodásunk előtt, de az árak is jelentősen emelkedtek.

Közel húsz év angliai tartózkodás után költözött vissza 2017-ben Németh Dénes Felsőtárkányba, ahol autószerelő műhelyt nyitott. Angliában is saját vállalkozásai voltak, brit állampolgárságot is szerzett, sem a vírus, sem a Brexit nem befolyásolta a döntését.

– Nekem sikerült jól beilleszkednem – részletezte –, de éreztem, hogy külföldiként száz százalékban ez nem lehetséges. Ezért, mikor megszülettek a gyermekeink, hazajöttünk. Nem szerettem volna, hogy ott nőjenek fel. Angliából a Brexit indította el a hazaköltözési hullámot, és a járvány miatt is sok ottani ismerősöm jött vissza. Több magyar költöztető cégnek mi szervizeltük az autóit, tőlük tudom, hogy nem volt elég járművük kielégíteni az igényeket. Volt, akit Németországba, Svédországba vittek, de a legtöbbet haza.

Akik továbbra is kinn maradtak

A tiszanánai Demeter Julianna tizenegy éve ment dolgozni Skóciába, hogy az adósságait törleszteni tudja. Egy-két évre tervezte a kinttartózkodását, de a magasabb életszínvonal maradásra bírta. Gyári munkásként kezdett 40 évesen, ma csoportvezető, 35-40 ember munkáját irányítja. Házasságot kötött skót párjával, házat vásároltak, már nem költözik haza. Nyugdíjas éveire az az álma, hogy vesznek egy kis házat Magyarországon, amiben lakhatnak, ha hazalátogatnak, mert a szíve idehúzza, bármennyire is jobb az élet más országban.

A vámosgyörki Lapu Zoltán 2009 óta dolgozik Angliában. Anyagilag kilátástalannak látta itthon a jövőt. Orvosi vérmintákat szállít laboratóriumokba, átömlesztéshez vért klinikákra. Szeretne itthon élni, de attól tart, hogy nem becsülnék meg annyira a munkáját, mint most.