Motozást rendelt a rendőrkapitány

Egy röpirat.

Mártonfy Lajos szolgabiró aláirásával egy 28 oldalra terjedő röpirat érkezett hozzánk, amely szociális kérdéseink egyik legfontosabbikával: a cseléd-kérdéssel foglalkozik. Hogyan jutott hozzá a gyöngyösi járás szolgabirája, hogy észrevételeit és nézeteit e tárgyban irásba foglalja, azt kihámozni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy gazdasági egyesület kérte véleményét és még bizonyosabb, hogy helyesen tette, mert alaposabb, egészségesebb észrevételeket ez óriásai horderejü kérdésben kevés helyről szerezhetett volna be. Közigazgatásunk e tehetséges ifju tagja a nála megszokott szerénységgel lép ugyan fel tárgya megbeszélésénél, mindemellett minden sorából kitünik, hogy emberszeretet vezérelte, midőn gazdag tapasztalatokon és erős megfigyelésen alakuló nézeteit előadja, meggyőződéséből folyólag az orvoslás módozataira vonatkozólag javaslatait megteszi. Hasznos munkát végzett,  melyhez szivből üdvözöljük, mert egy lépéssel közelebb visz a közel jövőben megoldásra váró nagy probléma tisztázásához és a rázkódtatást megelőzendő megszivlelendő utbaigazitást nyújt a kérdés békés kiegyenlitéséhez.

Levelezések. Érseki papnövelde.

Tekintetes szerkesztő úr! A sziv, mely hálás elismeréssel vagyon telve, mit sem ohajt inkább, mint érzeményeinek tárgyát napfényre juttatni, mi által másokat is saját örömében részesitsen, másokat is legalább méltányló elismerésre kényszeritsen.

Érseki papnöveldénkben, a mi kis világunkban, folytonosan tapasztaljuk a szeretet müveit, melyekkel bőven elhalmoztatunk azok által, kik a szeretet egyházának szellemétől áthatva, cselekvő szeretetök és meglepő nagylelküségök sugallata szerént haladnak. Érezzük, hogy nem vagyunk elhagyatva; tapasztaljuk, hogy árvák nem vagyunk, mert találkoznak – és pedig számosan – ki szellemi mivelődésünkön kívül, anyagi szükségeink fedezését is nagy áldozatokkal eszközlik. Azon többek közöl, kik minden léptünket atyai őrszemekkel kisérik, jelen alkalommal csak kettőről akarunk hálásan emlékezni.

Nagyságos és főtiszt. Koválcsik József úr, egri kanonok, lyceumi igazgató, hittanár és nagytiszt. Tárkányi József úr, érseki megyénk általánosan szeretett és mélyen tisztelt papjai, folyó iskolai évben is tanusitják: mennyire szeretnek bennünket, mennyire szivökön hordják szentegyházunk diszét, saját kiképeztetésünket, és a katholikus hivők lelki üdvét. Meghozták ez évben is azon áldozatot, melyet már évek óta folyamatosan visznek az egyház oltárára.

Emlitett jótevőink egyike nsg. Koválcsik József úr ez évben is szép-kötésü, drága egyházi beszédgyüjteményt két példányban, - másika pedig, nt. Tárkányi József út hat aranyat osztott ki régi szokása szerént azon növendékek közt, kik főtiszt. intézeti előljáróságunk itélete szerént az egyházi szónoklat-gyakorlatban legkitünőbbeknek találtattak. Hallgatunk ez áldozatok anyagi nagy becséről, mely kegyes jótevőink által mint haladási ösztön nyujtatik.

S ha keressük az indokot…,, mely más nem lehet, mint jeles egyházi szónokok képzése a lelkek üdvözitésére.

Mi midőn jeles sorainkban nyiltan akarjuk leróni köteles hálánkat…, határozottan igérjük: hogy Isten és emberek előtt kedves czélunk-, illetőleg szándékunk valósitására megfeszitett erővel fogunk törekedni; addig is igazolva lesznek a költő szavai: „Semper honos, nomenque tuum, laudessque manebunt.”

Egy papnövendék.

Rendőri hír

A Szalában egy korcsmárosnál paraszt legények kártyáztak, kik midőn szélylyel oszlottak, a korcsmárosnak egy köböl búzája eltünt. – Rendőrkapitányunk ügyessége folytán úgy a búza, melyet egy kútba rejtettek, mint a nem is gyanitott tettesek kézrekerültek. – Ugyancsak megkerült Csillag helybeli polgárnak mintegy 2000 forintnyi tartalommal elvesztett tárcája, melyet egy szegény tárkányi paraszt asszony talált meg, ki azt hívén, hogy azt az Isten rendelte neki, adóját szépen kifizeté belőle, s gyermekeinek ruhát csináltatott, mely költekezése a falubeliek előtt gyanut keltvén, s arról a rendőrkapitányunk tudomást vévén, azonnal motózást rendelt el nála, s nem sikertelenül.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Fortepan / Zichy kúria, Zala)