Mutatjuk a fák metszésének tíz aranyszabályát

A fák, cserjék koratavaszi metszéséhez érdemes a szakember tanácsait megfogadni. Mutatjuk a tíz aranyszabályt is. Kerecsenden kedden tarnak bemutatót.

Barta Katalin

Kerecsenden február 27-én, kedden délelőtt fél tíztől a Jelenlét Ponton azokat a helyi kertbarátokat várják, akik szeretnének többet tudni a metszésről, illetve a fák tavaszi gondozásáról. Az előadó Antal Márk kertészmérnök lesz, aki minden kérdésre igyekszik válaszolni, és bemutatót is tart a résztvevőknek. Cserjéinkkel kapcsolatos kérdéseinket érdemes összegyűjteni, mert szakszerű válaszokat kaphatunk.

A gyümölcsültetvényekben a fák metszése az egyik legmunkaigényesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő munkafolyamat. Az ültetvény eredményessége nagymértékben múlik azon, hogy ezt a műveletet hogyan végzik el, de nem kevésbé fontos az is, hogy mikor. Ahány gyümölcs, annyiféle metszési technika – szokták mondani, és ezt még a gyümölcsfák kora szerinti eltérések tovább finomítják, nem is említve a fiatalító metszési eljárásokat.

Az agroinform.hu oldal tanácsai szerint fontos tudnivaló, hogy a facsemeték ültetésekor, akár ősszel, akár tavasszal telepítjük az oltványokat, ne nyúljunk hozzájuk addig, míg tavasszal a nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek. A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március közepe és április közepe közötti időszakra esik. Termőre fordulásig minden nyáron több alkalommal is célszerű hajtásválogatást végezni. Túl erős hajtásnövekedés és gyenge elágazási hajlam esetén hasznos a hajtások visszacsípése, visszavágása.

A zöldmunkák módja és erőssége függ az adott fajtól és a kialakítandó faalaktól. A korona kialakításának éveiben általában szükség van lombtalan állapotban végzett fás metszésre is, de ezt semmiképpen ne télen végezzük, hanem tavasszal, közvetlenül a rügyfakadás előtt.

Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.

A csonthéjasok - a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy és a mandula - esetében télen ezeknél a gyümölcsfajoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk. Ennek elsősorban növényvédelmi okai vannak. Télen, a sebeken át fertőznek ugyanis azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses, ágrákosodásos pusztulásáért leginkább felelősek.

Mikor metszhetjük ezeket a fákat? Két időpont lehetséges. Az egyik tavasszal virágzás előtt van. Akár virágzás közben is metszhetünk, a lényeg az, hogy minél közelebb legyünk a virágzáshoz, és ne kezdjük el a munkát március 10. előtt.

Mi a helyzet az almatermésűekkel?
Ide tartozik az alma, a körte, a birs és a naspolya. Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a téli gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok. A napi gyakorlatban kedvelt a téli hidegben történő metszés, talán azért is, mert ilyenkor a fagyott talajon könnyebb haladni a szőlősorok s gyümölcsfák között, mint sárban toporogni körülöttük. És igen jól hangzik a szakmai indoklás is hozzá: mélynyugalomban jobban viselik a növények az ilyen beavatkozásokat. Általános aranyszabály, hogy a tavaszi lemosó permetezést előzze meg a metszés, így a takarításra szánt permetlével történő ágmosdatás is segít egy kicsit a vágási sebek kezelésében. Általános jó tanács, hogy a nagyobb metszlapokat, felületeket mindenkor igyekezzünk valamilyen fasebkezelővel bekenni. Az almatermésűeket tehát télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűl.

A metszés tíz aranyszabálya

1. Metszés előtt mindenképpen vizsgáljuk át a fát, mérlegeljük a megjelenése alapján az egészségi állapotát és az életerejét!
2. Mielőtt metszeni kezdünk, állapítsuk meg, melyik a korona három-négy vázága!
3. A vázágakat úgy irányítsuk, hogy körülbelül 45 C°-os (legfeljebb kicsit nagyobb) szöget zárjanak be a törzzsel. Szükség esetén fel- vagy lekötözéssel változtassunk az ágak helyzetén!
4. Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.
5. A leggyengébben növekvő vázágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással egy vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai.
6. Engedjünk minél több fényt a koronába! Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat.
7. A sudárral versengő ágakat mindig távolítsuk el.
8. A vázágakat és a vezérvessző csúcsát összekötő háromszög csúcs felőli szöge mindig 120°-os legyen.
9. Ha a vázágakat leváltjuk, a fa magasságából is mindig vegyünk vissza.
10. A nagyobb metszési sebeket mindig kenjük be sebkezelő szerrel!

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)