Kevesebb helyen tudnak bemutatkozni a kézművesek Heves megyében

Nincsenek könnyű helyzetben a kézművesek, hiszen márciustól a veszélyhelyzet és a bevezetett, nagyobb eseményekre vonatkozó korlátozások miatt elmaradtak a népes rendezvények, ahol megjelenhettek. Igaz, a bezárkózásnak köszönhetően a vásárlók egyre többször az interneten keresnek termékeket, ennek megfelelően a kézműves alkotók is online piactéren értékesítik árujukat.

– Nehéz időszakot élünk, alapvetően ez a koronavírus következménye. Nagyon lelkesek vagyunk, tele az alkotás örömével, s azzal a flow élménnyel, amit kézművesként van szerencsénk megélni, érezni nap mint nap. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy mi is a földi világban, pénzből élünk, s ez most alapvetően megnehezült. Küzdelmes a jelenünk, ugyanis minden vásár, kiállítási lehetőség meghiúsult. Idén nem lesznek kézművesek a hagyományos budapesti Mesterségek Ünnepén. Helyette összesen hét vidéki helyszínen, kisebb eseményeken mutatkozhatnának be augusztusban és szeptemberben. A vásárlóerőt is másfajta irányban kell megtalálni, s változik a kapcsolódás módja is a vevőkhöz. Mindenki leginkább az online tér felé fordul, jelentős átalakulási folyamat megy végbe a világunkban is – vázolta a jelenlegi helyzetet Katrics Krisztina, a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari alelnöke.

A kézműves vállalkozók számára egyébként tavaly adták át a felújított Kamaraházat, ahol rendezvényeket tartanak, megmozgatják a közösséget. Bánfi Sándor, a kamara gazdasági ­igazgatója elmondta, komplett felújítás zajlott az épületen az elmúlt években, energiatakarékos megoldásokat alkalmaztak, így már maguknak termelik az elektromos áramot és hőszivattyús a fűtési rendszerük. A házban lévő helyiségeket pedig kiadják, csaknem minden irodának van bérlője, ahol jól érzik magukat a vállalkozások.

Különböző programokat is tartanak itt, szervez itt rendezvényeket a kamara tulajdonában álló Heves Megyei Kézműves Nonprofit Kft., és kamarai szolgáltatások is megvalósulnak. Itt működik a női vállalkozók klubja, az üzleti reggeli, valamint átköltözött ide a Heves Megyei Békéltető Testület is. Bánfi Sándor felhívta a figyelmet a kamara legújabb programjára, ez pedig az a szlovák–magyar kisprojekt, amely a kézművesség továbbfejlesztését célozza. A műhelyeket szeretnék bemutatni, bevonni a turizmusba, mégpedig úgy, hogy a mesterségek kipróbálhatók is legyenek a határ mindkét oldalán.

Ez, a Nyitott kézműves műhelyek útja egyébként igyekszik összegyűjteni mindazon vállalkozásokat, melyek Magyarország négy északkeleti, Szlovákiával határos megyéjében tevékenykednek, illetve a keleti szlovák régiókban, főleg Kassa térségében rendelkeznek az érdeklődő közönség előtt megnyitható kézműves műhellyel. Cél, hogy ezeket összekapcsolva hálózatot hozzanak létre, népszerűsítsék a szakmákat, mesterségeket, erősítsék piacukat, a műhelyekre pedig közös marketinggel hívják föl a figyelmet.

Példaképek a mesterlegények

Július végén a Kamaraháznál állítottak szobrot a kézművesek tiszteletére. Kiss István fafaragó népi iparművész a Mesterlegény című alkotásáról elmondta, a folyamat a tervezéssel kezdődött. Több oldalról is rajzot készített a szoborról, s mivel tudta, hová fog kerülni, a talapzatot is hozzátervezte. Mindez több napot vett igénybe, s körültekintő tervezéssel járt.

Meghatározó volt a fa kiválasztása is, ez már az aldebrői táborban történt. Ott készült el a szobor, amelynek faragása nagyrészt láncfűrésszel, aztán kézi szerszámokkal vésőkkel, csiszolóeszközökkel történt. Amikor teljesen elkészült, gombaölőt, lazúrrétegeket, tartós bevonatot kapott.

Kiss István szerint fontos, hogy megemlékezzenek az elődökről, azokról a kézművesekről, akik hajlandóak voltak elmenni tanulni más országokba, majd hazajönni, s az elsajátított tudással, értékekkel a hazát gyarapítani. Sokat tettek azért, hogy az utódok is így tegyenek és kövessék az elődök példáját.