175 esztendeje annak, hogy Egerben járt a legnagyobb magyar

Egy Gyöngyösön töltött éjszaka után érkezett Széchenyi István Egerbe. Az útjáról ő maga így ír naplójában: „Korán indulás Egerbe. Jó utak. Tűrhető idő. Idejében Egerben. Lévay kanonoknál. Mindent megmutat. Beszédek és pohárköszöntők – tiszteletét teszi a városi tanács. Líceum nagyszerű. Bejön Brezovay. Sokat s hosszasan eszünk. Későn indulunk el.”

Tárkányi Béla ezt jegyezte le a látogatásról: „Elérkezésem előtt vagy két órával eltávozott. Egy pár órai mulatása alatt megnézte Eger nevezetességeit, a templomot, a várat és a lyceumot. Beszélik, hogy a templomban keresztet vetett magára s térdet hajtott, mire magam is hallottam a megjegyzést, hogy azt talán politikából tette…; hát a nagy ember vallási meggyőződését sem jelentheti ki, hogy ne gyanúsíthassák! A lyceumban különösen a könyvtár ragadá meg figyelmét. Soha nem hittem – úgymond, hogy hazám egyik provincziális városában ily szépen rendezett kincset találjak. Ezenkivül a könyvtár boltozatára festett krackeri frescót csudálta, miben Kazinczy Ferenc is elragadtatással gyönyörködött. Széchényi most először volt Egerben s jelenléte az egész város miveltjebbjeit átrezzenté és miután elment, ki őt hírből vagy műveiből ismeri, szívből sajnálta, hogy nem láthatta a most élő legnagyobb magyar hazafit.”

Legnagyobb magyarnak egyébként Kossuth Lajos nevezte Széchenyit Pest vármegye 1840. november 19-én tartott közgyűlésén. Szintén Kossuth írta 1841-ben Széchenyi Kelet Népe című munkájára adott, még ugyanabban az esztendőben megjelent „Felelet gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól” című munkájában: „Gróf Széchenyi ujjait a korszak üterére tevé és megértette lüktetését. És azért tartom én a Legnagyobbnak; mert nem ismerek más senkit historiánkban, kiről elmondhatnók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek.”

Történeti források szerint még 1860-an helyezték el a város főutcáján az érseki palota falán az azóta is ott látható utcanévtáblát, amelyen Széchenyi István neve olvasható, akinek az egyik levelét az Egri Főegyházmegyei Könyvtár őrzi.

Egyszer talán eljön majd az az idő, amikor a legnagyobb magyar is kap emléktáblát Egerben, mégpedig rögtön kettőt is. Annak ugyanis – úgy gondolom – mindkét épületben jogosultsága lenne. A líceumira például rákerülhetne az, amit Széchenyi István ír az épületről a már idézett naplójában, a bazilikában elhelyezendőre pedig rövidebben megfogalmazva az, amiről Tárkányi Béla ír. Az utóbbi emléktábla felavatását talán egybe lehetne kötni a felújított bazilika átadásával, megszentelésével.