Egy kis simogatás után máris másképpen néznek rájuk a felsőtárkányi érdeklődők + fotók

Az Európai Denevéréj alkalmából tizenhatodik alkalommal tartott a repülő emlősöket bemutató és népszerűsítő programot a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpontban Gombkötő Péter gerinces zoológiai referens tartott egy átfogó előadást a denevérekről. Elmesélte egyebek között, hogy világszerte több mint ezer fajuk ismert, ezek közül Magyarországon huszonnyolc honos. A gyümölcstől a rovarokon át a vérnyalogatásig számos táplálékot fogyasztanak, nálunk mindegyik faj rovarevő. Naponta a testtömegük harmadának-negyedének megfelelő mennyiségű rovart fogyasztanak el, azaz egy-egy éjszakán 3500, évi 30 kilónyi szúnyogot kapnak el. Ők fogyasztják szinte egyedüliként az éjszakai repülő rovarokat.

Gombkötő Péter előadásából megtudhatta a hallgatóság, hogy magas frekvencia-tartományban bocsátanak ki hangokat – lényegében kiabálnak és minden faj mást –, ezek visszaverődését hallgatják. Nyílt terepen, erdőben, vagy víz fölött vadásznak, ezért nagyon fontos az élőhelyek megőrzése, kiemelten az erdőké és a benne lévő fáké. Nyáron és télen váltogatják szállásukat, vándorolnak is. Jó szállást találhatnak fák odvaiban, barlangokban, padlásokon, vagy házak repedéseiben. Mivel az év egyik felében aktívak, másik felében nagyon lelassul életritmusuk, 15-20 évig, a nagyobb méretűek 30-40 évig is elélhetnek. Veszélyeztetik őket a fakivágások, hiszen egy fát 2-3 perc alatt kidöntenek, míg egy hibernációs állapotból ébredő denevér 15-25 perc alatt eszmél rá, mi történik körülötte. Egy néhány grammos állat pedig súlyos sérüléseket szenved a kidöntött fában. Ezek a kisemlősök a nagy hőséget sem bírják és a túl hideg barlangokat sem, s azt sem, ha tüzet gyújtanak szállásukon. Tömeges pusztulásokat okozhatja az is, ha a korszerűsítendő panelház réseiben élő denevéreket „leszigetelik”.

Az előadás után különféle denevéres játékokat próbálhattak ki a gyerekek és kézműveskedhettek is, készült álarc, báb és lehetett totózni is. A szürkület beálltával a felsőtárkányi tó partjára vonult le a csapat a fák közé kifeszített hajhálóba pedig beleakadt egy-egy óvatlanabb példány a nagy vadászat közepette. Őket aztán meg is lehetett simogatni, illetve számos érdekesség elhangzott róluk, össze is lehetett hasonlítani a vízi denevért a törpedenevérrel. Néhány perc múlva persze visszakapták szabadságukat és indulhattak a víztükör fölé táplálkozni.

Nagy-Kovács Larina és családja Sajószentpéterről vett részt a rendezvényen, mint mondta, az utolsó pillanatban látták meg a programot és szerencséjük volt, szabadult föl hely. A gyerekekkel imádják a természetközeli programokat, bár a denevérekkel nem találkoztak még testközelből, kíváncsiak voltak rájuk. A kézműves foglalkozáson készítettek denevéres csipeszt, varázsbotot is, jól érezte magát mindenki.

Koszrub Anna szüleivel és testvéreivel vett részt a Denevérek Éjszakáján. Apukája ötlete volt a program, ő egy picit tartott tőlük, de a testvérei kíváncsiak voltak rájuk. Meg is simogathatott egyet, a szárnya nagyon vékony volt és nagyon puha, s a denevér csipogott mint egy a madár. Nagyon gyorsan repült el. Elárulta, feléjük is szoktak repkedni denevérek, sokszor még nem találkoztak velük, de történt már olyan, hogy egy sérült denevért találtak az ablakukban, akkor kihívták a nemzeti parkos bácsit.

– A denevér megeszi a szalonnát, hajba ragad, vért szív, a sátán küldötte, rengeteg elképzelés élt róluk és még néhány évtizede is voltak szélsőséges vélemények. Gyakran váltak atrocitás áldozatává, talán ez már nem jellemző napjainkban. Ám most is találkozni babonasággal, aki viszont eljön a BNPI rendezvényére, megtapasztalja a denevérek közelségét, más képpel távozik, megszereti őket – fejtette ki Gombkötő Péter. Hozzátette, a program résztvevőinek létszámát korlátozni is kell a bemutathatóság érdekében.

Szerinte azon fajok, amelyek az ember közelében élnek, akarva-akaratlanul az emberi tevékenység áldozatává válnak. Ugyanakkor a megóvásuk könnyebb, mert erősödött az állatvédelmi tevékenység, talán az emberi kultúra része lett a velük való megfelelő bánásmód.

A szakember szerint talán a nyári szaporodási időszakban a legkiszolgáltatottabbak ezek az állatok, de a télben is leselkedik rájuk veszély, amikor magatehetetlenül lógnak egy sziklán, vagy más szálláson. Sajnos, vagy szerencsére rengeteg mentés van, anélkül elpusztulnának. Azonban a közönségesebb fajok, a törpe denevér, vagy a rőt korai denevér gyakran kerül kiszolgáltatott helyzet. Egy rosszul időzített épületfelújítás alapvető problémát okozhat.

– A Bükk az egyik legfajgazdagabb élőhely, a 28 denevérfajból 27 megtalálható közvetlenül Eger környékén is. Az Érsekkertben is közel két tucat faj él, a patak fölött pedig rengeteg átvonul a nyár végén. A környezeti változás is érinti őket, az idei év hősége, szárazsága megviselte őket. Tömegesen pusztulnak a forró padlásokon időzők, az utódok a túlhevült terekbe születnek, kicsi a túlélési esélyük. Ragaszkodnak a szálláshelyükhöz, azonban azok már nem tudnak egyenletes klímát biztosítani – mondta Gombkötő Péter.

Lehet azonban segíteni őket, akár a madarakat. A nyírt gyep nem élőhely a madárnak sem, a kerti tónak és a rovarokat vonzó növények telepítésének is örülnek. Szállást pedig néhány lécből, deszkából is össze lehet nekik ütni. A fecskéket és a denevéreket is sújtja a nagy táblás mezőgazdaság, a klímaváltozás, a vizes élőhelyek csökkenése, eltüntetése, az erdei beavatkozás. A vandalizmus sem idegen jelenség, a látogatható barlangokban néhányan nem tartják be a szabályokat.