SPORTLÉTESÍTMÉNY

2020.11.06. 17:57

Tardos emléke és Dezsőke szimatja a szívekben él

Harminckét éven át minden napját (és sokszor az éjjelét) a tardosi sporttáborban töltötte Pál Dezső. A ­hajdani táborvezető 22 ­esztendeje vett búcsút a pazar környezetben lévő ­létesítménytől, ahol azóta egyszer sem járt. Ahogy mondja: nagyon fájna. A múltidézés azonban sűrűn csal mosolyt a 82 éves nyugdíjas arcára.

B. Cs.

Pál Dezső emlékkönyvet lapozgat, ám a múltidézéséhez nincs szükség az írásra Fotó: Lénárt Márton

„Pál Dezső már az első napon a pajtások pajtása lett. Mindenre kiterjedő figyelme, gondoskodása és kedvessége sokat segített nekünk a tábori napokban. Dezsőke! Az emléked és a szimatod örökké a szívünkben él.” A vendégkönyvbe tett bejegyzés a Rakamazi Spartacus SE labdarúgóitól származik 1974-ből.

Akkor már 12 éve működött a hajdani tardosi kőbánya munkásszállásából, majd útépítők felvonulási épületéből átalakíttatott létesítmény. A Népsortban 1981-ben megjelent írás arról tesz említést, hogy a sportkezelésbe ­1962-ben vett ingatlant előbb szerény igényeket kielégítő kulcsos turistaháznak szánták, ám „szerencsére a romos ház körül bábáskodók hamar felismerték a gyönyörű környezetben rejlő nagyobb lehetőségeket.”

– Amikor 1966-ban odakerültem, akkor petróleumlámpát gyújtogattam, egymásból nyíló szobák voltak, mosakodásra lavórt adtam és cserépkályhába fűtöttem be. Így kezdtük. Utána épült a szálló, a szauna és egyebek – eleveníti fel a történteket egri házában Pál Dezső. – A tábor 1963 óta működött, és azért kellett a sportszerveknek, mert az állapota miatt egyetlen más szervezet sem vállalta a hasznosítását. Országosan ez volt az első ilyen jellegű kezdeményezés, amelyet később szinte minden megye követett, vagyis épített sporttábort.

A magánterület évről évre szakaszosan gyarapodott. Engem 66-ban a megyei sporthivatal vezetője, Pusztai László vett fel. Tardossal kapcsolatban a főmunkatárs, Békési József intézett az égvilágon mindent, a feleségem pedig a könyvelésben segített. A későbbiekben sokat köszönhettünk a megyei közgyűlés elnökének, dr. Jakab Istvánnak. Beadtunk hozzá tornaterem építésére vonatkozó tervet, amire azt felelte: szó sem lehet róla! Tessék építeni egy sportcsarnokot! Így is történt, igaz, akkor már Kovács János volt a megyei sportigazgató, az ő idejében, a 90-es évek elején vehették birtokba az épületet a sportolók.

Pál Dezső emlékkönyvet lapozgat, ám a múltidézéséhez nincs szükség az írásra Fotó: Lénárt Márton / Heves Megyei Hírlap

Persze, nem elsősorban a fedett létesítmény és a folyamatosan fejlődő infrastruktúra hatott csábítóan. A bükki gyöngyszem más vonzerővel is bírt.

– Rengeteg IBUSZ-csoport jött hozzánk, nálunk volt először erdei iskola, továbbá vándortáborozás köszönhetően annak, hogy nevetségesen olcsók voltunk. Nem kellett fizetni pályabérletet, pályahasználatot, ilyen nálunk nem létezett. Csak a szolgáltatások kerültek pénzbe, vagyis mondjuk, ha étkezést kértek, akkor annak az árát kellett megfizetni, de ez összehasonlíthatatlanul csekély értéket képviselt, csupán 200–300 forintba került. A titok az önellátásban rejlett, miközben Krajcsovics Sándorné személyében olyan szakáccsal büszkélkedhettünk, akinek a főztjéért oda meg vissza voltak a vendégek.

„Az alapozás nehéz igáját újra ebben a sporttáborban húzzuk, újra érezhető sikerrel. Megfogadott fogyókúrámból vészes hízókúra lett szeretett szakácsunk, Erzsike néni jóvoltából.” – erősíti a vendégkönyvben Pál Dezső szavait a SZÜM SE NB II.-es női kézilabdacsapatának véleménye.

Tardosi látkép az 1980-as évek elejéről. Akadt rá példa, hogy 1100-an voltak egyszerre a táborban Archív fotó

A remek konyha és az ellátás, a látogatók szinte minden óhaját teljesítő személyzet vezetője aztán történetekből kifogyhatatlanul sorolja élményeit, ismert emberekkel az élen.

– Az egri birkózók a Kun testvérekkel és Mirkóczky Józseffel érkeztek. Amikor vége volt az edzésnek a bitumenes pályán, ők a forróságban továbbra is egymást gyűrték még félórákon keresztül, köztük az azóta megdöbbentő módon elhunyt édesfiammal együtt. A kosárlabdázókat Csányi Barna vezette, akitől nem sokkal voltak fiatalabbak a játékosok, de nem szóltak vissza neki, hogy kevesebbet edzenek. Barnát nagyon nagy tisztelet övezte.

Az egri labdarúgók edzőként Szentmarjay Tiborral, Hidegkuti Nándorral, Kovács Ferenccel és Bánkuti Lászlóval minden hazai meccs előtt nálunk végezték az összetartást. Atlétaként Pál Ilona és társai minden évben megjelentek, a hevesi Tóth Gyula és remek tanítványa, Nagy István ugyancsak gyakran jött, az egri sportiskolásokat Jávori Józsi bácsi irányította, a női kosarasok Galambos Jánossal, később pedig a női röpisek Kasziba Istvánnal mindig nálunk készültek, és akkor még nem is szóltam a labdarúgó-játékvezetők edzőtáborozásáról Puhl Sándorral.

Ebben a magas vonulatba tartozik az úszóktól Bárány István, Bitskey Aladár, Visontai József és Gyergyák Magdolna, a pólós Pócsik Dénes, az ökölvívó Papp Laci, Adler Zsiga bácsi és Kutnyák Géza. Nagyon jó kapcsolatot ápolok a volt labdarúgó szövetségi kapitány Mezey Györggyel. Sportvezetőként dr. Vass Géza, dr. Seress Gábor és dr. Sike József számított közeli ismerősnek.

Vendégkönyv hű korlenyomatot ad Fotó: Lénárt Márton / Heves Megyei Hírlap

Legyen szó országjárásól, megyei szakszervezeti vagy vállalati sportnapról, Volán-majálisról és kórházi dolgozók sportolásáról, Pál Dezső és csapata mindig kitett magáért. A vezető nevéhez három tábori fejlesztés is fűződik. Az erdei tornapálya ötletét a soproni Lővérekből hozta, majd további javaslatként azzal állt elő, hogy az Eger-patakba tegyenek kútgyűrűt és oldják meg a füves pálya locsolását, mert sokszor vízszűkében voltak. A harmadik, hogy a kazánház melletti területre hordták a melléktermékként keletkezett salakot, és alakítottak ki remek teniszpályát az erdő alatt. A nyugdíjas éveit töltő hajdani táborvezető a nosztalgiázás után az 1998 után időszakról is beszél.

– Sok volt a 32 év... Tudom, hogy működik a tábor, de nem voltam kint, mert nagyon fájna, ha újból látnám, hogy már nem olyan, mint amilyen régen volt. A nyugdíjazást követően az életem úgy alakult, hogy a szüleim révén kapott kárpótlásból szőlőterületet műveltem, és beléptem a gyümölcstermesztési szakcsoportba. Azonban már ez is a múlt, mert manapság csak a ház körül tevékenykedek. Hogy mit adott nekem Tardos? Nagy élményt jelentett ott lenni a fiatalokkal és a idősebb korosztállyal. Életem legaktívabb időszaka nem múlt el nyomtalanul, és bízok benne, hogy aki valaha ott járt, abban leginkább a jó érzések maradtak meg.

A futballisták visszatérőként élvezték a vendégszeretetet Fotó: Lénárt Márton / Heves Megyei Hírlap

Integrált rendszer tagjaként működik

SZGYF Tábor Szarvaskő, Tardosi sporttábor – jelenleg így szerepel a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság integrált üdültetési rendszerében a tardosi tábor. Az Egertől 16 kilométerre fekvő Tardos Park Ifjúsági és Sporttáborról azt írja az SZGY honlapja, hogy a gyönyörű erdei környezetben kialakított kőépületben 4, 6 és 8 fős szobákat, központi zuhanyzókat és társalgótereket kínálnak 60 fő számára.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában