Gledura Benjamin visszakerül a Top 100-as listára

– Remekül kezdett, a sorban aratott öt győzelem lehengerlőnek tűnt. Számított ilyen rajtra, vagy tervezet hasonlót? Gondolva itt arra, hogy az idei tornákon a bátrabb támadójáték rendre eredményre vezetett.

– Bevallom őszintén, kissé számomra is meglepő volt az 5/5-ös kezdésem – válaszolta Gledura Benjamin. – Viszont azt elmondhatom, mindent megtettem, amit tudtam annak érdekében, hogy jól játsszak. Ez alatt a partik előtti felkészüléseket és a meccsek közbeni összpontosítást értem. Fejben és fizikálisan is ott voltam, ahogy csak tudtam. Minden partit, főleg az elején teljes gőzzel nyomtam.

– Az Eb második felében mutatott visszaesés, a három remi és a vereség mivel magyarázható?

– A magyar válogatott csapattal a szabadnap után holtversenyben vezettük a versenyt, ami káprázatosnak számított, mivel papíron nem a legerősebb magyar játékosokkal mentünk neki az Eb-nek. Az elején mutatott teljesítményünkért a csapat összes keményen megdolgozott. A partik előtti felkészülésekben ahogy csak tudtuk, segítettük a másikat, a párharcok során pedig egymásért küzdöttünk. A szabadnap után jött az első kudarc Oroszországgal szemben. Ami annyira nem tört meg bennünket, ugyanis papíron az oroszok a legjobbak. Viszont a végét, az utolsó három meccset elrontottuk. Jómagam addigra kissé elfáradtam, nem sok energiám maradt, hogy győzni tudjak, így sajnos egy vereség is becsúszott.

– Ivan Ivanisevics ellen hol hibázott?

– A szerb nagymestert néhány évvel ezelőtt már legyőztem. Tudtam róla, hogy nagy küzdő és teljes erővel arra megy, hogy nyerjen. Sajnos a 7. fordulóban sem mentálisan, sem fizikailag nem álltam a csúcson, és egy elnézés miatt veszítettem.

– Az öt sikeres meccs után érzett győzelmi kényszert a folytatásban, akár saját részről, akár a csapat(vezetés) felől?

– Igen. Kissé rajtam volt a teher, ugyanis egyértelműen kitűnt, hogy jó formában vagyok, és ilyenkor addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Ezzel együtt a csapat többi játékosa is megtett mindent azért, hogy győzzünk, noha a végén ez nem sikerült.

– A tábladíj meglett és ez kiváló, de a csapatbeli 16. hely már nem annyira? Az összképet tekintve hogyan értékeli a válogatott szereplését?

– A tábladíj ellenére – aminek nagyon örülök –, csalódott/csalódottak vagyunk a végeredménnyel. A 3. fordulótól az éltáblákon játszottunk, és szinte minden, nálunk papíron jóval erősebb csapattal felvettük a versenyt, és ki-ki meccset játszottunk. Fájdalom, hogy a verseny vége nagyon rosszul sikerült, már csak azért is, mert sokkal több volt bennünk. Azonban akadtak nagyon jó pillanataink, mint például a franciák legyőzése, ami reményt ad a jövőre nézve.

– A megszerzett tizenhéttel 2652-re emelkedik az Élő-pontszáma, amivel újra a Top 100-ban szerepel. Ez mennyi önbizalmat ad a folytatásra?

– Jó érzés visszakerülni a legjobbak közé, visszaigazolást ad arra, ha sokat készülök, mint például a mostani csapat Eb-re, akkor nagyon jó eredmények is sikerülhetnek. A lényeg, továbbra is keményen kell dolgozni.

– Mi vár az elkövetkezendő hónapokban önre a sakk és a tanulás terén?

– Szlovéniából már visszatértem St. Louis-ba, a Webster Egyetem campusára. Nem lesz pihenőm, még akkor sem, ha most mindennél jobban vágyok rá, mert három heti házi feladatot kell bepótolnom és lassan közelegnek a félévi záróvizsgák, amelyekre fel kell készülnöm. Január elején lesz a PanAm-verseny, ahol az összes amerikai egyetem sakkcsapata csap össze. Erre is hangolódnom kell.