Az ostorosi testnevelőt furgon mentette meg a vaddisznótól

– A 2021-es év előtt is hasonló volt a kilométer-teljesítés, vagy ez a közösségi oldalon kialakított csoporthoz történt csatlakozás miatt jelentett ösztönzést?

– A mozgás mindig hozzátartozott az életemhez – válaszolta Fekete Judit. – A versenysportot, a mindennapos edzéseket körülbelül 15 éve hagytam abba. Nagy űr maradt utána. Hat éve nehéz élethelyzetbe kerültem édesanyám elhunyta miatt. Ennek feldolgozásához ösztönösen a futás felé fordultam. Akkor napi fél órát kocogtam. A következő állomást egy 10 kilométeres budapesti futóverseny teljesítése és magával ragadó hangulata jelentette, ami tovább lendített. Az ott szerzett élmények hatására tudatosan kerestem a hasonló és a még hosszabb távú versenylehetőségeket. Néhány hónap múlva lefutottam a félmaratont, majd pedig a 30 kilométert. Mindezek a sikerélmények erőt és önbizalmat adtak. Először 2020-ban találkoztam a „Fuss 2020-ban 2020 kilométert!” Facebook-csoporttal. Elkezdtem gyűjtögetni a futó kilométereket, és a kihívást teljesítettem. A 2021-es esztendőben ezt már 200 kilométerrel túlszárnyaltam.

– Egykori NB I.-es labdarúgóként és testnevelőként a sporthoz való kötődés magától értődik. A futás és a kerékpározás „adta magát”, vagy más áll a sportágválasztás hátterében?

– Sportolói előéletemből adódóan a futás egyértelműen adta magát. Aktív labdajátékosként is szerettem futni. A kerékpározás azért talált rám, mert nagyon szeretek biciklizni és így a munka- és a lakóhelyem közötti távolságot is mozgással tölthetem. Buszozás, autózás helyett is a biciklit választom.

– Az iskolás tanítványok sokszor rákérdeznek, hogy a tanár néni miért fut (teker)?

– A gyerekek látják és tudják, hogy rendszeresen futok, kerékpározok. Rá is csodálkoznak a szüleikkel együtt a számukra nagyon nagy távolságokra. A fiatalok mindig büszkén számolnak be sportos élményeikről. Bízom benne, hogy szemléletformáló hatással vagyok rájuk. Tapasztalom, hogy érdeklődnek és többen fordulnak a sportos életmód felé.

– Akad-e olyan fiatal, aki azért kezdett sportolni, mert látta a jó példát?

– Igen! Vannak olyan tanítványaim, akik eljutottak a német női kézilabda élvonalbeli csapataihoz, vagy éppen magyar női NB I.-es labdarúgókluboknál (FTC, Újpest) játszottak. De az is büszkeséggel tölt el, ha a különböző futóversenyeken egykori tanítványaim köszönnek rám.

– A sportolás életforma, ezt önnek aligha kell ­bizonygatni. Mit jelen a rendszeres testedzés, mit ad, amiért másoknak is ajánlható?

– Egy testnevelő tanár munkájához hozzátesz, ha életformájával példát mutat a tanítványainak, kollégáinak, lakóhelyének. A futás annyi örömet, energiát ad, hogy a munkámat lelkesebben, energikusabban, harmonikusabban tudom végezni. Azt veszem észre, egyre többen ismerik fel a mozgás, az egészséges életmód fontosságát. Lakóhelyemen, Demjénben egyre több helyi lakost, köztük idősebbeket is látok rendszeresen kocogni, biciklizni, sétálni.

– Miként fest egy napja?

– Hétköznapokon négy alkalommal futok a kora reggeli órákban úgy, hogy 10 és 16 kilométer közötti távokat váltogatom az edzéstervem szerint, amelyet magamnak készítek. Ha 16 kilométeres futás és kerékpáros közlekedés szerepel a tervben és fél nyolcra a suliban kell lennem, akkor hajnali három órakor kell kelnem. Egy dupla kávé elfogyasztása után Lajos nevű nagyon lelkes kutyámmal irányba veszem a sötét bicikli utat. Autók is alig járnak, őzek, rókák annál inkább. A két óra kocogás után gyors zuhanyzás következik, majd kerékpárra pattanva irány Eger, utána pedig Ostoros. Ettől az időjárási körülmények sem tántorítanak el, kivéve az ónos esőt.

– Lajos kutyus mellett ki az, akire támaszkodhat közvetlen segítőként a hosszútávú versenyeken?

– Fontos, hogy a sportos életformámat támogatja a korábban az élvonalban vízilabdázott férjem, Vecseri Sándor. Sokat jelent, hogy a versenyekre ő is elkísér.

– Melyik sportolásért kapott díjára a legbüszkébb?

– Mind a korábbi versenysportolás során, mind a futóversenyeken sok díjat, különdíjat vehettem át. Otthon, ha a szobánk falán végigtekintek, valamennyi láttán szép emlékek idéződnek fel bennem.

– Az iskolában mennyire tolerálják ezt az életmódot?

– A suliban a kollégák elismerik a teljesítményemet. A gyerekek versenyeztetését, sportolását támogatja a vezetőség és a tantestület. Sok versenyen indulunk és szép eredményeket érünk el atlétikában és labdarúgásban.

– Mi hajtja leginkább, mi adja a fő ösztönzőerőt?

– Nagy motiváció a különböző futóversenyeken történő indulás. Kedvenc távom a félmaraton, vagyis a 21 kilométer. Ezekre becsülettel kell készülni. Amikor nincs kedvem felkelni és elindulni, az lebeg a szemem előtt, hogy verseny lesz, oda pedig nem lehet felkészületlenül menni. A futóverseny ünnep. A cél a táv teljesítése, és mindig kiadok magamból mindent. A saját időeredményemmel versenyzek.

– Leghosszabb futásként, illetve bringázásként mi jegyezhető fel?

– A 30 kilométeres SPAR futóversenyen, valamint a 65 kilométeres Tisza-tó-kerülő kerékpárversenyen vettem részt. A sportban már nem a kiugró teljesítményekért dolgozom, hanem fenntartható, rendszeres, sportos életformát próbálok megvalósítani. Ebben egyelőre sikeres vagyok, ez színesebbé, boldogabbá és teljesebbé teszi a mindennapjaimat. Emellett fontos, hogy jókat kiránduljunk, utazzunk, bográcsozzunk és finomakat együnk. Az állataink is jól érezzék magukat, a kertünk szép legyen.

Furgon mentette meg a vaddisznó elől - Fekete Judit ijesztő kalandról is mesélt, amelynek során szokásos útvonalán, az Egerbe tartó kerékpárúton futott Lajos kutyájával. – Hűséges kísérőm egy kis frissítésért leszaladt az út menti patakhoz inni, majd feltűnően hamar visszafordult. Akkor láttam meg, hogy nem egyedül jön, felbőszült vaddisznó kergeti felém. Egy pillanat alatt felmértem, hogy elbújni, elszaladni lehetetlen vállalkozás. Abban a pillanatban nagy-nagy szerencsénkre elénk vágott egy furgon. A sofőr azt kiáltotta, ugorjanak, és már száguldottunk is. Így Lajos és jómagam pár másodperc alatt biztonságba kerültünk. Elképzelni sem merem, mi lett volna, ha…