2023.01.20. 16:21
A Mátraballán töltődő edző jól tudja, a siker egyik titka a türelem
A profi edző akkor se pihen, amikor nincs csapata. Ehelyett értékel, elemez és felkészül, hogy amikor jön az újabb lehetőség, akkor alapos mérlegelés után jó döntést hozhasson. Kis Károly tavaly októberben jött el az NB II.-es FC Ajka csapatától. Azóta bőven volt ideje átgondolni a helyzetét és azt, merre vezethet tovább az útja. A töltődés során kerestük fel mátraballai otthonában a 2011-es Év edzőjét, akivel elsősorban a mindennapokon túlmutató kérdések kerültek napirendre.
Kis Károlynak Ajkán több örömben volt része, mint kudarcban
Forrás: Meder István/Nemzeti Sport
– Minden edzőkollégámnak azt kívánom, hogy olyan szurkolótábor előtt vezesse ki a csapatát, mint azt megtehettem Ajkán. Ezért ma is hálás vagyok, tényleg nagyon jó érzést jelentett – vágott bele az 58 éves szakember. – Az FC Ajkával kapcsolatban semmiféle rossz érzés nincs bennem, amit vállaltam, azt sikerült teljesíteni. Az NB III.-ból feljutott csapattal elértük, hogy olyan NB II.-es gárdát tudtunk összehozni, amely hosszú éveken keresztül meghatározó lehet a másodosztályban.
Ez közös munka volt, amelyre nagyon büszke vagyok.
Az Ajka eljutott oda, ha bármilyen létszámcsökkentés bekövetkezik, mindenképpen kiharcolja a csoportban maradást, hosszabb távon biztosítva a tagságot. Lehettem a klubnál az év edzője, illetve eljutottuk oda, hogy a csapat a 2020/21-es idényben az NB II. ötödik helyén végzett. Ezzel az ország tizenhetedik legjobb csapatának számított, lévén, hogy a NB I. 12 fős mezőnyt számlált, a másodosztály pedig egy csoportban 20 csapatot. Ez minden idők legjobb szereplésének tekinthető a klub történetében.
A korábban Ajkán már dolgozott Kis Károly 2019. május 1-jén tért vissza a klubhoz, ahonnan 2022. október 31-én távozott. Amikor eljött a zöld-fehérektől egyedül a Soroksárt irányító Lipcsei Péter mondhatta el magáról, hogy hosszabb ideje van a csapatnál vezetőedzőként, mint ahogy Kis volt, vagyis három és fél éven át.
– Az igazsághoz tartozik, hogy hosszú távon nem szabad csak és kizárólag nosztalgiázni egy olyan edzőnek, akinek vannak tervei, még ha elfelejteni nem is szabad az előző egyletnél történteket – emelte ki a Paksi FC vezetőjeként 2010/2011-ben magyar bajnoki ezüstérmet és Ligakupát nyert szakember. – Ugyanakkor racionálisnak is kell lenni és a jövőt előkészíteni. Mihelyt a csapattól eljön a tréner, azonnal el kell kezdeni az építkezést.
Nekem még akadnak céljaim és úgy gondolom, fogok még nagyot alkotni.
Ezen dolgozok. Amikor eljöttem Ajkáról, zajlott a bajnokság, jártam a pályákat, néztem a mérkőzéseket. Nem zavart, ha azt mondták, megjelenek a meccseken. Miért ne tenném? Amikor egy edző csapatnál áll alkalmazásban, nincs ideje, hogy élőben nézhesse a riválisokat. Arról nem mondok le, hogy hétvégénként ott legyek egy vagy két összecsapáson, ami lehet NB I.-es NB II.-es, vagy akár NB III.-as is. Igaz, közben azért arra figyelek, hogy olyan helyre ne menjek, ahol edzőváltás lehetséges.
Az edzői siker záloga – A magyarázat leginkább abban rejlik, hogy az edző a saját területén a lehetőségeken belül legyen döntési helyzetben. Ha ez nincs így és többször előfordul, akkor az a tanácsom, hogy el kell menni az adott klubtól.
Ezt persze előre nem lehet megmondani, azt viszont nagyon is, hogy mennyit változott a magyar labdarúgás azóta, hogy Kis Károly edzőként tevékenykedik. Ennek már több mint harminc éve.
– Ha a lehetőségeket nézzük, óriási fejlődésen ment keresztül a futballunk – rögzített a tréner.
– Körülmények tekintetében jóval jobban állunk, mint 30–40 évvel ezelőtt. A szereplést tekintve ahhoz, hogy a magyar válogatott is ilyen szépen szerepeljen, a legfontosabb tényezők egyikét a türelem jelentette. Ez mindenkinek tanácsolható. Az nem megy, hogy egyik napról a másikra összerakunk egy olyan csapatot, amelyik végig veri Európát. Ne várjunk lehetetlent! A Ferencváros és a magyar válogatott szereplése megmutatta, csak akkor van eredmény, ha van türelem. Ezt az egészet felépítették, amelyhez stabil háttérre volt szükség. Az NB I.-ben több, nagy potenciállal rendelkező csapatra lenne szükség, mint azt az FTC példája mutatja. Amennyiben így lenne, kezdenének megtelni a lelátók.
Ajkán nem lehetett panasz a látogatottságra, 1500–2000 néző rendszeresen résztvevőnek számított, de, ha jól megy a csapatnak, Pécsen és Szegeden is ez a helyzet, Diósgyőrről nem is beszélve.
– Több mérkőzésen jártam külföldön, így bátran mondhatom, hogy akár a Fradi, akár a magyar válogatott összecsapásai olyan miliőben zajlottak, amely feltétlenül megüti a nemzetközi szintet. Szurkolásban mindkét tábor felveszi a versenyt a külföldi vetélytársakkal. De óriási élménynek számított a Magyar Kupa 2021/22-es döntője, amikor a Ferencváros 38 ezer néző előtt nyert 3–0-ra a Paks ellen. A nézők számára örök emlék marad az FTC őszi Európa-ligás szereplése, amelynek során a játékosok és a nézők igazi futballhangulatot varázsoltak a stadionba. Erre pár éven belül más csapat is képes lehet. Ugyancsak lényeges, hogy a Ferencváros még tovább fejlődjön, illetve ezzel párhuzamosan egyre több magyar játékos futballozzon azokban a hazai csapatokban, amelyek a nemzetközi kupákban érdekeltek. Szívesen utalok vissza Fiola Attilára, aki még az irányításom alatt Pakson játszott, majd pedig lett válogatott.
Forrás: Penovác Károly/Veszprém Megyei Napló
De mi helyzet a slágertémákkal, vagyis a honi élvonal létszámával, a légiós futballisták és a külföldi edzők szerepvállalásával?
– Ha rajtam múlna, akkor 16 csapatos NB I. lenne, miközben úgy vélem, amennyiben ez így történne, több magyar játékos akkor sem játszana – válaszolt Kis Károly.
– Ugyanis a mostanihoz képest a plusz négy gárdában is jobbára külföldieket alkalmaznának. Ezért, talán jobb döntés lett volna, ha marad a 20 csapatos NB II. és akkor több fiatal magyar játékosnak nyílt volna lehetőség a játékra. Igaz, azt be kell vallani, hogy egyre jobb légiósok jönnek. A feladatot az jelenti az utánpótlásban és a felnőtt csapatoknál dolgozó edzőknek, hogy olyan labdarúgókat neveljenek, akik képesek felvenni a versenyt a külföldiekkel. Akadt már példa rá, hogy Premier Leauge-mérkőzésen a teljes meccskeretben nem volt egyetlen angol játékos sem. És ez tendencia. Hasonlóan látom az edzőséget is. Állandóan megy a vita, hogy a külföldi vagy a hazai tréner a jobb? Ha akarunk valamit, akkor szakemberek terén is fel kell venni a versenyt külföldiekkel. Ám ennek csak akkor van realitása, ha mindenki azonos, vagy legalábbis hasonló feltételek között dolgozhat. Itt elsősorban arra gondolok, hogy egy külföldről érkező edzőnek például sokkal több lehetőséget biztosítanak új igazolásokra. Eközben természetesen elismerem mindazon idegenből jött szakember munkáját, aki a magyar viszonyok között eredményes dolgozik.
Apropó, munka! Kis Károly nem titkolja, hiányzik neki a kispad, ám sokat megélt edzőként az alapvetéseket is tisztán látja.
– Akad lehetőség és mivel eddig soha nem adtam a bizonytalanra, most is kivárok. Ugyanis egyik barátomtól tudom, hogy „kockázat nélkül nincs rizikó”.
