Az együtt érző mosoly értékéről

Úgy nagyjából egy éve kezdtem el futni. Akkoriban majd huszonakárhány kilóval több voltam a mai súlyomnál, és igazából az is komoly erőfeszítésembe került, hogy gurulás nélkül keljek ki a párnák közül. Mindazon által nem vagyok nagy futó tehetség, nem is viszem túlzásba de csinálom, mert kedvem telik benne. Volt nemrég egy verseny, ahol elég sokan indultunk megméretni ebbéli tehetségünket. Mindenféle népek. Magamfajta kocogó ötvenes, meg a top formában hasító ultramaratonista, fiúk lányok vegyesen. Kaptunk egy napot, hogy mérlegre tegyük magunkat.

Felsorakoztunk a rajtvonalnál, ki előrébb, ki hátrébb attól függően, hogy milyen sebességgel tervezte megfutni a távot. A tömegben kedélyes csevegés, izgő-mozgó emberek, izgatott várakozással terhes percek a nagy nekiindulás előtt. Aztán elindulunk, előbb csak lassan, lépésben, aztán hevülnek a lábak, és vagy két kilométerrel arrébb már utazósebességen kocog a díszes kompánia. Nincs hangos szó, ami fura nekem, csak a gumitalpak surrognak a betonon. A fordító után a korábbi kevés csevej is elhalkul. Az ember ilyenkor már befelé figyel. A lábak állapotára, légzésre, ivásra, evésre a többi kocogóra és hébe-hóba talán ki is tekint a tájra, ami szép. Érkezéskor érem a nyakba, mosoly mindenkinek jár, meg egy gyümölcsös sör.

Epilógus gyanánt: az eredményem egyszerűen értékelhetetlen. Nem lettem első, sem második, sem harmadik, sem sokadik. De amíg a pályán voltam, nem akartak sem fellökni, sem kizárni a versenyből, nem szidták az anyámat, nem vették el a cipőmet és nem ordította rám senki, hogy egy falábú barom vagyok. Nem akartam nyerni, esélyem sem volt rá, csak futni szerettem volna együtt a többi futóval.

Amikor beértem az éremnél jóval értékesebb volt az az együtt érző mosoly, ami a célban várt, és lám meglapogatták a hátam is, gratuláltak, szép munka volt!

Míg lazítom a görcsös izmokat, nézem a mindenhonnan vigyorgó arcokat s azon gondolkodom, lám milyen jó, hogy mi mindannyian, futók lehettünk ma itt. Kicsi, nagy, kövér vagy kopasz, az edzett vagy a brahiból futó, mind akik csapatban futottak vagy aki egyedül. Nyertes a második és a sokadik helyezett is, azaz mi mindannyian. Futók! Mert helyezéstől függetlenül futónak számít mindenki. A futás előtt alatt és után is. Itt futhatunk ezen a gyönyörű helyen. Kettőezertizennyolc április hetedikén Magyarországon.