Gyerekek egy letűnt világról

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Cantu Mari nehezen találta meg a tiszta tekintetű, tehetséges gyerekszereplőket, Fekete Ábelt és Rózsa Naomit
[/caption]– Együtt írtuk az öcsémmel a forgatókönyvet – kezdi Cantu Mari, a Berlinben élő filmrendező.
– Igaz, az események a bátyám emlékeiből táplálkoznak, aki 56-ban már kilencéves volt.
– Apámról mintáztam Pálfi Gábor, a nagyhatalmú pártfunkcionárius alakját – emlékezik a rendező. – Mi is a Rózsadombon éltünk egy szigorúan őrzött villában. Az apa, akit Andorai Péter játszik, ugyanolyan csendes, magába forduló jellem, mint az igazi volt. A feleségét, Terézt, akinek mintája anyám volt, Ma-rozsán Erika alakítja. A fiatal nő vakon hisz a kommunizmusban, hiszen annak a kornak a „terméke”. Fel sem merülnek benne kételyek, ezért férjét sem érti, aki eltávolodik az eszmétől.

– Miért mutatja gyerekszemmel „alulról” a történetet? – érdeklődöm.
– Fontosnak érzem, hogy az érthetetlen világ miatt érzett
gyermekkori szorongásokról beszéljek. Az igazi főszereplő a tízéves kislány, Panka, az én hasonmásom. A szüleink, akár a filmen, magukkal voltak elfoglalva. Apám az eszmével, anyám apámmal, illetve saját (vélt) sérelmével. Minket Róza (Lázár Kati), a háztartási alkalmazott nevelt.
Nemcsak a film ötletébe, de elkészítésébe is beleszólt a történelem. A forgatás 2001. szeptember 11-én kezdődött volna, nagyobb részt német támogatásból. Az Amerikát ért terrortámadás miatt azonban minden összezavarodott Németországban. A megszavazott pénz sem érkezett meg időben, egy évet késett a munka. Pontosan harminc nap alatt kellett leforgatniuk a filmet, de sikerült.
–Miért érezte úgy, hogy éppen erről az időről kell filmet készítenie? – kérdezem.
– Amikor tíz évvel ezelőtt meghaltak a szüleim, belém nyilallt, hogy a halálukkal elsüllyedt minden. Úgy éreztem, ezt nem engedhetem. Az ő életüket a szocializmus eszméje hatotta át. Eleinte hittek a földi paradicsomban. A nemzedékükből sokan úgy gondolták, még embert is föl lehet áldozni a közösség érdekében. Nem hagyhattam, hogy nyom nélkül eltűnjön az a világ.

Panka és Miska

„Nehezen találtuk meg a gyerekeket – meséli Cantu Mari. – Horváth Lili, az unokahúgom, aki harmadéves rendezőszakos, mutatott egy fényképet Rózsa Naomiról. Igazi rossz gyereket akartam, egy fiús kislányt, amilyen én voltam. Kiderült, az ő haja sem sima, csak különféle sapkákkal kiegyenesítette. A kisfiú kiválasztásához óvodákba jártam. Ráakadtam Fekete Ábelre, ő is igazi rosszcsont volt. Két hétig minden nagyszerűen ment. Majd egyik reggel kijelentette, ő már tudja, milyen az a forgatás, most abbahagyja, és inkább karatézik. Leguggoltam hozzá, beszélgettünk. Nem sokkal később már ott állt a felvevőgép előtt.”

1977-ben Berlinbe költözik. Férjhez megy Edward Cantu amerikai–mexikói–német származású hangmérnökhöz, hat évet élnek együtt

1978-bAn megszületik kisfiuk, Benjamin, aki ma már a Berlini Filmakadémia rendező szakos hallgatója

1983–1989: Berlini Filmakadémia, rendező szak

Filmjei: Az emberevő szerelme (1986), 1989-ben interaktív video-játékfilmeket készít, amelyekkel díjakat nyer Tokióban, Isztambulban, Family (1988), Arc nélküli hatalom (1992), Hősök (1997), Üdvözlet az élet közepéből (színész, dramaturg, 1999)