JÓ reggelt!

Ebédidő. Egy hajszás délelőtt után megjutalmazom magam, betérek a drága és lassú, de különleges ízeiért kedvelt aprócska étterembe. Már az asztalomon a pohár sör, amikor két öregúr nyit be. Nem enni jöttek, munkaügyi felügyelők. Előbb a felszolgálót faggatják, aztán kihívják a szakácsot is. Keresztkérdések: ki dolgozik, hány órát, ismerik-e az alkalmazottak a tulajdonosokat. A felügyelők nem sietnek, türelmesen érdeklődnek, sorra ellenőrzik a listájukon szereplő adatokat. A pincér nekik is ajánlja az étlapot, üdítőt, kávét, de az urak nem rendelnek. Ők tudják a legjobban, hogy a dolgozók foglaltak.