A közvéleményt alig érdekli az ügynöktörvény

„Terítenének a politikusaink. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után nyilvánossá kívánják tenni: ki kit figyelt meg. Az egész azonban mintha lassan a politikai elit belügyévé válna, és nem csak a mind hangosabb pártcsatározások miatt.

A rendszerváltás hajnalán, ha valamiben lehetett közakaratról beszélni, akkor az leginkább a „tavaszi nagytakarítás” volt. Akkor sokan kívánták, hogy az addigi rend kiszolgálói, haszonélvezői kiszoruljanak a közéletből. Az első választáson diadalmaskodó párt, az MDF még plakátra is írta mindennek az ígéretét, és az nem is tűnt betarthatatlannak.

Míg azonban Csehországban, Németországban napvilágra kerültek a be- és feljelentők listái, addig nálunk egyetlen kormányfői magyarázattal kellett megelégedni: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.”
A valódi okokat azóta is csak találgatni lehet. A gazdasági erők akadályozták-e meg vagy a félelem, hogy kiderül, az új politikai elit sem ma született bárány? Ki tudja? Mondják, az ügynöklistákkal tartotta sakkban Antall József belső ellenzékét.

A névsor azóta is a politikusok játékszere. Hol a fiúkról, hol az apákról derült ki érintettség, mikor miként kívánta egyik vagy másik erő politikai érdeke. Így a hirtelen támadt nyilvánosság utáni vágyban is inkább politikai érdeket sejteni, mint a tisztánlátásra törekvést.
Márpedig amire mostanában a pártok árnyéka is rávetül, annak hátat fordítanak az emberek.