A cél a centrumpozíció megszerzése lehet

A magyar politika a kétpólusú rendszer felé tart. Az első három kormányzati ciklus idején még hat párt működött a parlamentben, a mostaniban négyre csökkent a számuk, jövőre tán kettőre apad.

A számszerű csökkenés mellett a pártok pozíciója is a dichotóm szerkezetet erősíti: a hatalomért valójában a két nagy, az MSZP és a Fidesz harcol, az SZDSZ-nek és az MDF-nek csatlós szerep jut mellettük, ők a puszta létükért küzdenek. A két kispárt helyzetét nehezíti, hogy miközben ők ideológiai fundamentumokra épült romjaik állagmegóvását végzik, a nagyok harca nem értékalapon zajlik.

Az utódpártot – amely eleve egy identitását rég elveszett, kiüresedett állampárt csődeljárása nyomán született – kezdetektől az egykori hatalom morzsáinak megtartása, majd egészének visszaszerzése éltette; riválisának ideológiai vargabetűi pedig önmagukért beszélnek: a hatalomért mindenre és mindennek az ellenkezőjére hajlandó. Ebben a világban, ahol lassan semmi se számít, csak a megszerezhető és kisajátítható javak, ahol kilóra veszik az embert, a kicsiknek nemcsak új híveket szerezni, de a régieket megtartani is igen nehéz. Vagy egyenesen képtelenség, ahogy az MDF-frakció kiábrándító története mutatja.

Ma az SZDSZ helyzete tűnik kedvezőbbnek. Főként azért, mert az ő „nagytestvére” nem tör kizárólagosságra a baloldalon, nem akarja bedarálni és lenyelni szövetségesét. Egyrészt, mert erre nem érez olyan elemi alkati késztetést, mint Orbán és társai a másik oldalon, másrészt, mert felméri, hogy egyedül nincs esélye a hatalom megtartására (ahogy 2002-ben a megszerzésére se lett volna).

Perspektivikusan azonban – föltéve, hogy a 2006-os választás nem zárja el előle ezt a perspektívát – az MDF kerülhet jobb pozícióba. A közelmúlt súlyos vér- és presztízsveszteségei ellenére. E veszteségek árán Dávid Ibolyának ugyanis sikerült lefejtenie pártjáról a Fidesz csápjait, és centrumpozícióba vinni. Ebből a pozícióból jó startot vehet ama pár százaléknyi bizonytalan, a két nagy párt harcából kiábrándult szavazó megszerzéséért, ami a túléléshez szükséges. Hisz a rokonszenvezők közül eddig sokakat az tartott vissza, hogy a Dávidra adott voks végül Orbánt segíti hatalomra. Ettől momentán nemigen kell tartani.

Az MDF centrumpozíciója – melynek birtokában 2006-ban akár a mérleg nyelvének szerepét is betöltheti a párt – az egész magyar demokrácia számára üdvös lehet. Pragmatikusabbá válhat a politika, a szembenállás és a harc szelleme mellett újra megjelenhet a problémamegoldás és az együttműködés logikája és bölcsessége.