Ásító óriás pihen a Fővám téren

[caption id="" align="alignleft" width="136"] A kereskedők éjjel egykor kezdenek a nagybanin, hogy a reggel hat órai nyitásra már kitehessék portékáikat
[/caption]A tekintélyt parancsoló vaskapu olyan, mint egy ásító óriás szája. Naponta akár harmincezer embert is elnyel. Fölötte galambok tollászkodnak és éberen figyelik a földre hulló morzsákat. A hűs árnyat adó boltívek alatt egyaránt menedéket talál öreg és fiatal, magyar és külföldi. Sokan csak Budapest gyomraként emlegetik a budapesti központi vásárcsarnokot a Fővám téren. Aki először téved be ide, az első pár lépés után biztos, hogy visszahőköl. Nehéz hirtelen mit kezdeni a lélegzetelállító belső térrel. Mintha egy gótikus templom főhajójába toppanna a látogató. Vagy egy gigantikus pályaudvarra, ahova sohasem érkeznek vonatok. Érdemes is pár percre megállni és csak élvezni a csarnok utánozhatatlan atmoszféráját.

A földrengésbiztos vaskapun túl rohan a város, türelmetlen emberek mérgelődnek az orruk előtt becsukódott villamosajtó miatt. Idebent viszont mindenki megfontolttá válik. A tapasztalt piacozók magukban számolva osztanak, szoroznak, azt latolgatva, hogy vajon melyik standnál éri meg lebonyolítani az adásvételt. Ebben segítségünkre lehet az orrunk. Legjobban tesszük, ha rá hagyatkozunk. Először aranyló akácméz, kocsikeréknyi ementáli sajt és juhtúró illata ragad magával. Ha a csarnok jobb és bal oldalán futó mellékhajókban kalandozunk, frissen szedett meggy, őszibarack, valamint málna csábít önfeledt harapásra. Az ingyenkóstolót persze nem néznék jó szemmel a kofák. – A roskadozó gyümölcshegyek nem maguktól kerülnek a pultra. Kora reggel kezdünk a nagybanin, hogy reggel hatra már itt legyen az áru. A paradicsom és a tojás mindig jól fogy, de a szezonális gyümölcsöket is sokan keresik – mondja Országhné Serfőző Ilona, aki pár hete büszkélkedhet standdal Budapest éléskamrájában.

A csarnok furcsasága, hogy a talaj a Dunától a Kálvin tér felé enyhén lejt. Ezért egy figyelmetlenül leejtett dinnye a csúszós padlóburkolaton elgurulhat. Miután utolértük a rakoncátlan gyümölcsöt, a pihenésre több lehetőség is nyílik. Ehhez azonban még le kell győznünk ötven lépcsőt is, hogy feljussunk az emeleti falatozókhoz. A jól megérdemelt sörhöz, borhoz, üdítőhöz (ki–ki vérmérséklete szerint) igen baráti áron juthatunk hozzá. Kortyolgatás közben megéri lepillantani a piacra. Fönt, az emeleten ugyanis semmi érdemleges nincs. Turistababonázó népművészeti emléktárgyak minden menynyiségben. Föntről kirajzolódik a piac társadalmi szerkezete. A Duna felől fut a köznyelv által csak dollársornak hívott szakasz. Itt azok vásárolnak, akik a minőséget nézik az ár helyett.

A túloldali szegénysoron ez éppen fordítva van. A középső főcsapáson vásárlás helyett főleg csak bámészkodnak a német, a holland és az osztrák turisták. A kereskedők legnagyobb bánatára. A csarnokba betérők közül azonban csak kevesen távoznak üres kézzel. A csodálatos színek, illatok és ízek csábításának ugyanis nem sok látogató tud ellenállni. Az óriás este hatkor tér nyugovóra.

– Veszprémiek vagyunk és ha feljövünk Budapestre, mindig megnézzük a vásárcsarnokot. Nagy tételben szoktunk itt vásárolni az egész családnak. Tiszta, kulturált és széles a választék. A mérete pedig lenyűgöző, különleges hangulatot teremt.

Henrik Christensen és neje:

– Dániában nincsenek ilyen jellegű piacok. A földszint egészen rendkívüli, az emelet viszont nem tetszik. Túlságosan a turistákra van kihegyezve.

Az eladók kedvesek és a hangulatra, árubőségre sem lehet egy rossz szavunk se. Igazán patinás és látványos az épület, sokkal szebb, mint a képeken.

Sánta Mihályné:

– Hetente legalább kétszer jövök ide és főleg zöldséget, gyümölcsöt vásárolok. A többi piachoz képest szerintem itt jóval alacsonyabbak az árak. Tizenöt éve járok ide és nem tudom megunni. Szinte elveszik az ember egy ekkora épületben. Nem csoda, hogy a külföldiek nem tudnak betelni vele.

– Veszprémiek vagyunk és ha feljövünk Budapestre, mindig megnézzük a vásárcsarnokot. Nagy tételben szoktunk itt vásárolni az egész családnak. Tiszta, kulturált és széles a választék. A mérete pedig lenyűgöző, különleges hangulatot teremt.

Henrik Christensen és neje:

– Dániában nincsenek ilyen jellegű piacok. A földszint egészen rendkívüli, az emelet viszont nem tetszik. Túlságosan a turistákra van kihegyezve.

Az eladók kedvesek és a hangulatra, árubőségre sem lehet egy rossz szavunk se. Igazán patinás és látványos az épület, sokkal szebb, mint a képeken.

Sánta Mihályné:

– Hetente legalább kétszer jövök ide és főleg zöldséget, gyümölcsöt vásárolok. A többi piachoz képest szerintem itt jóval alacsonyabbak az árak. Tizenöt éve járok ide és nem tudom megunni. Szinte elveszik az ember egy ekkora épületben. Nem csoda, hogy a külföldiek nem tudnak betelni vele. A kereskedők éjjel egykor kezdenek a nagybanin, hogy a reggel hat órai nyitásra már kitehessék portékáikat -->