Fogyasztói öntudat nélkül mit sem ér a szabad piac

A töltőállomások előtt álló totemoszlopokat cicomázó árfeliratokból csak a politika beavatkozásával lett igazán ügy. Hiába tiltakoztak a Magyar Autóklub vagy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület képviselői, mindez még kevés esélyt kínált a kialakulni látszó gyakorlat megváltoztatására. Most azonban egy szocialista irányítású minisztérium, a fogyasztóvédelemért is felelős Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium ambiciózus politikai államtitkára, Mesterházy Attila is felszólamlott. A benzinárak megfelelő kitáblázását célzó kitételt javasol beilleszteni a szabad demokrata fennhatóság alatt álló Gazdasági és Közlekedési Minisztérium árrendeletébe.

A felmutatni kívánt politikai képlet egyszerű: íme, a kisemberek valódi érdekét szem előtt tartó szocialisták közt mindig akad valaki, aki szembeszáll az ilyen ügyekben mindig közömbös szabad demokratákkal. A kisded politikai játszmákat figyelmen kívül hagyva is érdemes persze eldönteni, helyeselhető-e az állami beavatkozás egy ilyen kérdésben. Elvben nem: így ugyanis a tankolást olyan vásárlásnak minősítenénk, amelyikre más szabályozás vonatkozna, mint a kereskedelem egyéb formáira. A gyakorlatban mégis akad érv a totemoszlopok korrekt feliratozására. Ezek sorában a legelső az, hogy a szabad piac működésének szabályait kár volna gyorsan ránk erőltetni olyan közegben, ahol a fogyasztói öntudat még nem erősödhetett meg. Nálunk még nem lehet elvárni az autósoktól, hogy a gázra lépjenek, ha a kútnál, ahol megálltak, számukra kedvezőtlen árakat látnak. Vannak már büszke bozótharcosaink, de a nagyobb tömegek még mindig birka-türelemmel tűrnek. Ilyen helyzetben pedig minden szerzett jog elvesztését sérelmeznünk kell. Függetlenül attól, hogy milyen politikai erő éppen milyen tőkét kovácsolna aktuális sérelmeinkből.