Hétköznapi türelmetlenség

Az értelmi fogyatékos nő (éfn) a lakótelepi parkon át bandukolt hazafelé. Rosszkedvűen, folyamatosan maga elé motyogva. Valami miatt nagyon mérgesnek látszott. A labda akkor gurult el mellette. S a labdával együtt a gyerekkiáltás: dobd vissza, légyszi! Éfn megtorpant, arcán mosoly ült a ráncokra. Esetlen mozdulattal a labda után nyúlt, felemelte, csodálkozva nézte, elindult a focizó kissrácok felé.

Az egyik nagyobb gyerek szaladni kezdett felé. Ne add oda neki, süvített mögüle a hang, ne neki add, mert ellopja! Éfn megmerevedett, nem tudta, mit csináljon. Magához szorította a labdát. Most már a kissrácok is megrémültek. Te, ez elviszi a lasztit, bömbölte az egyik, de éfn felnézett, és sután odapottyantotta a bőrgolyót. Hétköznapi toleranciapróba, gondoltam, s egész elégedetten vigyorogtam.

Hiszen a kissrácok kikaphatták volna éfn kezéből a labdát, az úgyis csak egy éfn, nem tud velük mit kezdeni. De helyette csupán egészen picit ijedtek meg a másságtól. Jól vizsgáztak. Naponta vizsgázunk. Szerepelünk és leszerepelünk. A metróban, amikor a lábunkra trappolnak, s mi azonnal anyák napját emlegetünk. A tévé előtt, amikor azt mondják, hogy Spanyolországban is engedélyezték az azonos neműek házasságát, s mi böfögve buzizni kezdünk. A lépcsőházban, amikor nem várjuk meg a kulccsal szerencsétlenkedő szomszédot, és beugrunk a liftbe. De mi ez mind ahhoz képest, ami a világból nyavalyog ránk! Terrorhétköznapokon már a sötétebb bőrszínt látva is riadót fújunk. És emlékeink mélyéből sem liftezik agyunkig a tolerancia szó.

Pedig nagy szükség van a türelemre, segíteni a rászorulón. Megemelni a babakocsit az aluljárónál, áttolni a kerekesszéket a küszöbön, a gyengénlátót akkor vezetni át a zebrán, amikor tényleg át akar menni – és megvárni a szomszédot a liftnél. Sok rossz és kevés jó történetet ismerek. Hogy el ne feledjem, a parkos sztori sem úgy ért véget. Éfn zsörtölődve ballagott tovább, amikor egy öregember rázni kezdte a botját. Hagyod békén őket, te, hülye! Takarodsz el onnan! Éfn behúzta a nyakát. Nagyon hülyén éreztem magam.