Mi a fontosabb, a légvédelem vagy a természet megóvása?

Kővári László szerint  a légtér biztonsága  az ország alapérdeke
A Mecsek legmagasabb csúcsára tervezett háromdimenziós radar mindenképpen szükséges légterünk szuverenitásának, illetve vállalt NATO kötelezettségeink biztosításához. A közvéleményt ennek ellenére többnyire az ellenzők szempontjai alakítják, pedig a radar Zengőn történő üzembe helyezése mellett is komoly érvek szólnak. A lakosság emlékezetében már megfakultak a kilencvenes évek első felében történt események, amikor több mint 140 alkalommal sértették meg légterünket idegen országok repülő eszközei. Döntő többségük délről érkező harcigép volt. Az Európában azóta is példa nélkül álló provokációsorozat a Barcs elleni bombatámadásban csúcsosodott ki, amiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem véletlenül történt. A magyar légierő, illetve légvédelem képtelen volt a légtérsértések megakadályozására, mindössze egyetlen esetben sikerült elfogni egy Kecskemétről felszálló vadászgépünknek a szerb felségjelű MiG-et.

A légtér szuverenitásának biztosítása minden ország alapvető érdeke, ezen felül azt sem szabad elfelejteni, hogy a NATO egységes légvédelmi rendszerén belül vállaltuk a három, egyébként a katonai szervezet által finanszírozott radar üzembe állítását. Optimális telepítési helyüket alapos elemzések után választották ki még közel tíz évvel ezelőtt, érdekes módon akkor semmiféle ellenző véleményt nem hallhattunk. A korszerű, olasz gyártmányú Alenia Marconi radarok holtzónák nélkül csak az eredetileg tervezett helyekről képesek „lefedni” az ország területét. Ha a Zengőre tervezett berendezést máshol építik fel, akkor egy továbbira is szükség lesz, ráadásul ezeket már nem finanszírozná a NATO. Így a vélt vagy valós környezetvédelmi szempontok előtérbe helyezése több tízmilliárdos nagyságrenddel terheléné feles-legesen a költségvetést.

A zengői telepítés során ténylegesen számolhatunk esetleges környezeti károkkal, amelyek minimalizálása azonban lehetséges. Pl. az egyes anyagok és elemek helikopteres helyszínre szállításával. Az építkezést követően elenyésző lenne a környezet terhelése, mivel a korszerű radar felügyeletét ellátó néhány katona váltása idején lenne szükség csak gépkocsiforgalomra. Sugárzástól nem kell tartania a környező falvak lakosságának, hiszen az nagyságrenddel alacsonyabb szintű, mint a jelenleg üzemben álló típusoké. A világon mindenhol elsődleges fontosságúnak tartják a földi radarrendszer kiépítését, ami nem belpolitikai, jobb vagy baloldali, hanem honvédelmi és egyben repülésbiztonsági kérdés is.
A Szerző az Aranysas repülési szaklap főszerkesztő-helyettese

Vay Márton úgy véli, az alkotmány nem engedi meg a radar telepítését.
Zengő-ügyben sarkalatos kérdés, hogy mennyire volt megalapozott a déli radar helyszínéről hozott döntés. Ezzel ingoványos aknamezőre tévedtünk, (ha szabad ezt így mondani) a „katonai” oldal azzal érvel, hogy az egész Zengő-ügy szakpolitikai kérdés, amihez csak ők értenek, legyünk szívesek rájuk bízni mindent. Amivel több bajunk is lehet. Az általános probléma az, hogy ha minden szakpolitikainak tartott kérdésről a tanácskozás joga a felkent papi kaszt sajátja, akkor a nép demokratikus kontrollja megszűnik. De ugyanezen az alapon a választásokon csak politológusok szavazhatnának, nekünk és a közbeszédnek megmaradna az egyetlen téma, amihez mindenki ért: a foci.

A konkrét probléma pedig az, hogy eddig a Honvédelmi Minisztériumnak és megbízott szószólóinak majd'' minden konkrét állítását megcáfolták vagy a saját, későbbi kijelentéseik, vagy a fejlemények. Az egyik legsúlyosabb hazugsággal akkor buktak meg, amikor a NATO képviselője kijelentette: tudják ők jól magyar szövetségesüktől, hogy csak 30 fa kivágásáról van szó, és hogy a védett növényeket teljes sikerrel átültették. Mint tudjuk, a csemetéket nem számolva 330 fölött van a veszélyeztett fák száma, a teljesen meggondolatlan és törvénytelen módon átültetett védett növények nagy része pedig kipusztult, amivel több tízmilliós kárt okoztak.

Mivel radartechnikai információink nagy része megbízhatatlannak bizonyult forrásból származik, nem lehet magabiztos véleményünk. Mindenesetre tény, hogy vannak katonai szakértők, akik határozottan állítják: a Zengő nem annyira a nemzetbiztonság, mint inkább a kivitelezők érdekei miatt lehet fontos. És ezt alátámasztja a HM a témában egyetlen hitelesnek tűnő, korai kijelentése: hogy a Zengő nem az egyetlen alkalmas, hanem a legolcsóbb, „legpraktikusabb” helyszín. A Medgyessy-féle Zengő-bizottság vizsgálatai is ezt erősítették meg, cáfolni pedig azóta sem tudta senki, legfeljebb kerülgetik, mellébeszélnek.
Innentől kezdve a dolog egyértelmű: az alkotmány ugyanis azt mondja, hogy védett területen akkor építhető ilyen beruházás, ha tényleg nincs más megoldás. Ha van, és csak pár kilométer autópálya árával drágább, akkor nem építhető be. És kész.

Azt hiszem, nekünk elég, ha az Alkotmánynak ehhez a szavaihoz tartjuk magunkat. Nem kívánunk mást, mint hogy átgondolt módon, a demokratikus folyamatokon keresztül szülessenek meg a döntések, s ne ciklusokon átívelő mutyizással, nyomásgyakorlással, korrumpálással. És akkor elkerülhetjük az ilyen botrányokat.
A Szerző a Védegylet munkatársa