Nagy munka kell a 2010-es euróhoz

 A pénzügyi kormányzatot minden bizonnyal váratlanul érte, hogy a múlt héten hazánkba látogató gazdasági és monetáris politikáért felelős uniós biztos és a statisztikai hivatal szakértői nem járultak hozzá az autópálya-beruházások költségvetésen kívüli elszámolásához. A döntés egyben azt is jelenti, hogy a 2005. évre kitűzött 3,6 százalékos költségvetési hiány csak további nehézségek árán lesz tartható, és kérdőjelessé válhat az euró-övezethez való csatlakozás 2010-re tervezett céldátuma is.
A kormányzati kommunikáció érezhetően arra törekszik az ügy kapcsán, hogy „csak” elszámolási kérdésként, könyvelési vitaként láttassa a problémát, és megértesse a közvéleménnyel, hogy nem valós költségvetésihiány-növekedésről van szó. Emellett igyekszik a cselekvő kormány képét mutatni azáltal, hogy az épülő autópályák tényére helyezi a hangsúlyt. Sikeres kommunikáció esetén a kormány képes lehet arra, hogy a közvélemény szemében ne a várható hiánynövekedés, hanem az autópálya-építés pozitív ügye rögzüljön az emberek fejében. Emellett a kabinet a kialakult helyzetben egyelőre nem is tehet mást, mint hogy tartja magát a 2010-es dátumhoz, és megpróbálja teljesíteni a csatlakozás feltételeit, hiszen alkalmassága, szakmai hozzáértése kérdőjeleződne meg, ha feladná a saját maga által korábban kitűzött célt.
A választások előtt jó fél évvel nem engedheti meg magának a szocialista párt, hogy ne elkötelezett, iránymutató és felelős kormányzást folytasson.
Ugyanakkor a társadalom egy jelentős szegmense az uniós csatlakozást inkább csak szimbolikus változásokon keresztül érzékeli, tartalmi előnyeit alig tapasztalja, sőt, bizonyos rétegeket (például a mezőgazdaságból élőket) egyelőre inkább hátrányosan érint. Ezek az emberek az eurózónához való csatlakozás kitolódását sem tartanák szükségszerűen a kormányzati kompetencia hiányának.
Más kérdés, hogy a 2006-os választások után hivatalba lépő kormány módosítja-e majd a csatlakozás dátumát.
Bármelyik oldal is kerül hatalomra, politikai racionalitása annak lenne, ha rögtön a négyéves ciklus kezdetén tűzné ki az új céldátumot, hiszen tudvalévő, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel emlékeznek az időben később történt eseményekre. Medgyessy Péter volt miniszterelnök 100 napos programjával sem csak az volt a baj, hogy óriási költségvetési kiadással járt, hanem az is, hogy a lehető legrosszabbul időzítette. Gazdasági következményein túl a politikai racionalitásnak sem felelt meg.
Amennyiben jövő tavasszal a jelenlegi ellenzék kerül hatalomra, joggal hivatkozhat elődje hibáira, így a felelősséget legroszszabb esetben is megosztva kell vállalnia.