Jó reggelt!

Unalmas metrózásnak indult, szerelmi kaland lett belőle. Könyvemből felpillantva láttam meg a lányt. Öt évvel idősebbnek tippeltem magamnál, így az esélytelenek nyugalmával kezdtem stírölni. Eleinte passzivitás fogadott, a lány rezzenéstelenül nézett a világba. A Lehel térnél csoda történt, rám mosolygott. Félreérthetetlen szemezéssé vadult kapcsolatunk. Annyira belemerültem a lányba, hogy csaknem elfelejtettem leszállni a Deákon. Csak álltam a peronon és őt néztem. Majd hirtelen a füléhez kapva mutatja, hogy hívjam fel! Hogyan kedves, ha nem tudom a számod? Jaj, a nők!