E.T. előbb-utóbb telefonálni fog

Ha a földönkívüli civilizációk kutatásáról beszélünk, a legtöbb ember a távcsövekkel az eget kémlelő fanatikus ufóhívőkre gondol, pedig világszerte sok száz csillagász is az eget kémleli E.T. után kutatva. Természetesen nem otthoni látcsővel keresik az idegen civilizációk nyomait, hanem hatalmas rádióteleszkópok ezrei irányulnak a csillagok felé.

A kapcsolatfelvétel a 19. század közepétől lázban tartja a tudósokat. Kezdetben a Marsra és a Vénusz örök felhőtakarója alá fantáziáltak virágzó civilizációkat, ám hamar kiderült, hogy a Mars felszíne egy mára már halott sivatag, a Vénusz felszínén pedig pillanatok alatt megolvad az ólom is, még az orosz Venyera-szondák sem bírták néhány percnél tovább.

A hagyományos optikai látcsövekkel alig látunk messzebb Naprendszerünk határainál, űrszondáink pedig sok ezer év alatt sem érik el a legközelebbi csillagrendszereket. Igaz, a Pioneer 1 és társa, a Pioneer 2, illetve a Voyager űrszondák vittek magukkal üzeneteket, hogy ha egy idegen civilizáció képviselője beléjük botlana, könnyebben ránk találhasson. Ám ezek a szerkezetek annak ellenére, hogy immár évtizedek óta úton vannak, alig hagyták el a Naprendszerünk külső határait, így az esetleges eredményt mi már nem tudjuk megvárni.

A rádiócsillagászat fejlődésével új út nyílt a kutatók előtt. A rádióhullámok illetve más elektromágneses sugárzás útján egy esetleges idegen civilizáció jelzéseit foghatnánk. A kutatók azonnal „ráharaptak” a lehetőségre. A SETI azaz a „Földön kívüli értelem kutatása” elnevezésű program 1973-tól egészen 1997-ig futott az Ohio-i Állami Egyetem Rádió Obszervatóriumában. 1977-ben e program keretében észlelték az eddigi legígéretesebb rádiójelet. Ez volt a híres „wow” jel, amely keskeny sávban, nagy intenzitással jelentkezett rövid időre, de amelyet, többszöri próbálkozás ellenére, soha nem sikerült még egyszer megtalálni.

Természetesen felmerült annak a lehetősége is, hogy ne csak hallgatózzunk az űrben, hanem próbáljunk mi magunk is jelet küldeni a csillagokba. Egy ilyen „üzenetet” a felújított areciboi rádiótávcső avatása alkalmából sugároztak ki a az M13 gömbhalmaz csillagai irányába 1974. november 16-án. A kisugárzott jel mintegy 25 ezer év múlva biztosan eléri a gömbhalmaz 300 ezer csillagát.

Ekkor már a program ellenzői is megszólaltak: több kutató szerint ostobaság felhívni magunkra a figyelmet. Az ellenvetésekkel azonban alaposan elkéstek. Az emberiség már ötven éve szakadatlanul sugározza az űrbe a rádió, radar és televíziós jeleket, így jónéhány fényéves körzetben már megcsörgettük azt a bizonyos telefonkagylót, amelyet előbb-utóbb E.T. majd felvehet.